Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 7. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 10. §-a és a jelzálogtörvény

149 kezéseível ellentétesen alkotott ez a kielégítési alap a jelZálogszerződés tekintetében érdekelt felek jogait lényegesen sérti* A 6. §-on alapuló érvénytelenített ügylet folyományaképen, figyelemmel a szerző fél ügyleti vétkességére, a Kúria által alkalmazott eredeti állapot visszaállítása körében a szerző fél kártérítést is köteles elidegenítőnek nyújtani, mert meg kell térítenie az ingatlan elvont hasznát. Nem a tényleg beszedett gyümölcsöt kell visszaadni, hanem az elmaradt hassnot kell megfizetni. A vételár kamata a Kúria álláspontja szerint nem compenzálja az elvont hasznot. A gyakorlatban e jogelv alkalmazása folytán rendszerint súlyos kárpótlás fog hárulni a vevőre, mely viszont a vételárat terhelvén, csökkentőleg fog hatni a jelzálogos hitelező kielégítési alapjára. Az elidegenítési vételár ugyanis rendszerint mélyen alatta marad az ingatlan ama valóságos értékének, melyet a bírói gyakorlat a békebeli (1910. körüli) árak alapulvételével alakított. A békebeli árak a schveízí frank mérlegserpenyőjében rendszerint jelentékenyen lenyomják a fizetett vételár értékét. Példa : az 1922-ben eladott családi lakóházért fizetett vételár mai értéke 10.000 pengő. Ennek (1922-1942.) 20 évi törvényes (5%) kamata szintén 10.000 pengő. Az ingatlan eladáskori valóságos belső (1910. alapon számított,) értéke azonban 25.000 pengő, (a mai 50.000 pengő), s így az ezen érték alapulvételével kiszámított évi elvont haszon 4 %-os jövedelmezőség mellett is 20 évre 20 000 pengő, tehát már felemészti a vételárat és kamatait. Ha már most vevő részéről beruházás nem történt, vagy, ha történt, annak mai emelő többletértékét, mint ellentétel felemészti az elmulasztott karbantartás, esetleg állagcsökkentés pótlási ellenszámlája, (sőt eladó betudhatja a neki e perben mígítélt perköltséget is), akkor a jelzálogos hitelező részére mi sem jut,