Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - A "valóságos érték" meghatározása

126 Erdélyi |o^élet bizonyos állandóságot és „szilárd egyenletességet'' kell hogy képviseljen, éppen ezért a jelenlegi állapotában a a pengő ennek az állandósultnak képzelt valóságos értéknek a kifejezésére nem alkalmas. Emellett egy határozatban sem található meg a pengő értékének más vagyontárgy értékével való összevetése, holott pl. a nagyváradi kír. ítélőtábla gyakorlata szerint valóságos érték alatt az a forgalmi ár értendő, ami rendes, semmiféle zavaró körülmény által nem befolyásolt gazdasági viszonyok között alakult ki teljes összhangban az ingatlannak más javakhoz vagyis az ingóságokhoz) viszonyított értékével (lásd P. 580—942, és P. 1323—942. sz. határozatokat az „Erdélyi Jogélet" I. évf. 138. ÜL II. évf. 17. oldalán,). A fentebb előadottak mellett rá kell mutatni arra is, hogy a bíróságok ujabb gyakorlatában nem fedezhető semmi szabályszerűség a valóságos érték megállapításánál, ami a jogszolgáltatás bizonytalanságát eredményezi. A fenti nehézségek kiküszöbölése szerény véleményem szerint könnyen elérhető, ügy, hogy a valóságos értéket pengő helyett sveízí frankban állapíthatjuk meg az 1910—1912 évekbeli forgalmi érték ar. K-ban kifejezett összegének átszámításával és ezt vetjük össze a leu-vételárnak eddig is sveící frankra átszámított összegével, az utóbbit elosztjuk az előbbível s így adódó eredmény (törtszám) megmutatja, hogy a vevő hányadrészét fizette ki az ingatlan valóságos értékének, az ezt meghaladó rész jelenti azután a vevő nyereségét, amit az ingatlan határozathozatalkorí forgalmi árában fejezünk ki és ezt vesszük a kár megosztásának alapjául; ha pl. az ingatlan kat, holdjának 1910. évbeli forgalmi ára — s egyben valóságos értéke — 476 ar. K. azaz 500 sveící frank volt és ezért az ingatlanért a vevő a kritikus időben 250 sv. frank értékű leu-összeget fizetett, akkor csak felét adta a valóságos értékének, a másik fele tehát az ő nyereségét, egyben pedig az eladó veszteséget képezi, mivel pedig a károsult természetben, az ingatlan hányadrészében is jogosult követelni a kárát, nyilvánvaló, hogy a fenti példában az ingatlan felét íll. fele-fele arányban való kármegosztás esetén az ingatlan '|4 részét, vagy annyi összeget kell megítélni a károsult részére, amennyi pén-