Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - A "valóságos érték" meghatározása

123 Á „valóságos érték" meghatározása. A valóságos érték fogalmát az 1440—941. M. E. r. alapján indult perekben (ügyekben) elsőnek a debreceni, nagyváradi, kolozsvári és marosvásárhelyi kír. ítélőtáblák elvi megállapodása vetette fel, amikor kimondta, hogy „A. bíróság a rendelet 7. §-a alapján indított eljárásban az érték megállapításánál az ingatlan elvesztésének vagy elidegenítésének idejekor fennállott árszinthez nincs kötve, hanem az ingatlan valóságos értékrét az 1918. okt. 28. és 1940. szept. 15. előtt vagy után kialakult ingatlanárak és egyéb érték megállapítható tényezők alapján állapítja meg", és közvetlenül ezután kimondja azt is, hogy „A kár íll. nyereseség fennforgását a bíróság eladás esetén az eladási ár és a most említett valóságos ingatlanérték között mutatkozó különbség figyelembevételével állapítja meg". Azelőtt a bíróságok az u. n. kritikus időszakban az eladási ár leu-összegét 30: l arányban átszámították pengőre, ezt levonták az ingatlan kereset (kérelem) beadásakorí forgalmi árából — melynek rendszerint! leu-összegét szintén a fenti arányban átszámították — s a mutatkozó különbséget — jelentős volta esetén — méltányosan megosztották. Ez a megoldási mód nem volt kíetégítő, mert fígyelmenkívül hagyta a leu vásárló értékében 1918. okt. 28-tól 1940, szept. 15-íg terjedő időben beállott nagy mérvű változást és sokszor igen eltérő belső értékű leu-összegekkel történt a fenti számtani müvelet aminek az eredménye sem közelíthette meg az igazságot ; erre főleg akkor döbbent rá a magyar jogászközönség, amikor az „Erdélyi Jogélet" leközölte a 6, számában a leu Zürich-i jegyzésének adatait, valaIrta : Dr. Szabó Gyula kir. járásbirósági elnök.