Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya

119 alapján a vádlott felelősségre vonható A magánícdítvány nem más, mint a sértett abbeli nyilatkozata, — azoknál a bűncselekményeknél, amelyeknél hivatalból nem indulhat meg az eljárás, — hogy a saját becsületét ért támadás miatt eljárást és elégtételt kíván szerezni. Ha a sértett ebbeli elhatározását kifejezésre juttatja, a magáníndítványt megtette, így az eljárás köz-, vagy magánvádra folyik tovább. A sértett ebbeli elhatározását felettes hatóságának, a tanfelügyelőnek jelentette be, s annak további jelentése folytán került az ügy közigazgatási, majd ügyészí hatósághoz. A kérelemmel kapcsolatban beterjesztette a vádlott kijelentéseit magában foglaló jegyzőkönyvet, amelyből meg lehetett állapítani/ hogy mi az, amivel szemben hatósági védelmet kér. Nem az a lényeges tehát, hogy a beadványban kifejezetten az legyen, hogy magáníndítványt terjesszenek elő, hanem az, hogy a beadványból kitűnjék, hogy eljárást kívánnak, ez pedig kitűnik. Azért jetentette ezt be a tanfelügyelőnek, az pedig nem a sértettre tartozik, hogy a tanfelügyelő először a közigazgatási hatósághoz fordult. (Kuría B. I. 5928-1942.) iS4. A katonai elszállásolási és fuvarozási költségjegyzék csak abban a i észben közokirat, amelyet hivatalnok tölt ki. Az átvételt elismerő aláirásnak fenntartott rovat magánokirat. A k r. Kúria az enyhébb minősítést hivatalból észleti. Vádlott a katonai elszállásolásokért és fuvarokért a csapatparancsnokságoktól az igényjogosultak részére való kifizetés végett kapott pénzösszegekről kiállított jegyzéknek abba a rovatába, amelyben az egyesek a járandóságuknak adófizetésre való felhasználását, az elszámolás helyességét, a maradvány felvételét aláírással elismerik, több igényjogosultnak a nevét — azok tudta és beleegyezése nélkül — a kísbíróval íratta alá. A katonai elszállásolási és fuvartéritésekről szóló jegyzék meghamisításával elkövetett cselekményt azonban mindkét alsófoku bíróság tévesen minősítette a Btk. 393. §-ába ütköző közokírathamísitásnak. A jegyzéknek ugyanis csak a számadatokat tartalmazó része közokirat, az a része ellenben, amely a levonás megengedésének az elszámolás helyességének és a pénzfelvételnek elismeréséül szolgáló névaláírásnak van fenntartva, amelyet tehát nem közhivatalnok hivatali hatáskörében, hanem magánfél az ő jogaira vonatkozólag állít kí magánokirat. Az igényjogosult nevének az ő beleegyezése nélkül való aláírása és aláíratása tehát a Btk. 401. §-ába ütközik. A vádlott sérelmével járt elsőfokú minősítés helyett a m. kír. Kúria hivatalból ekként minősítette a szóbanforgó cselekményt. (Kúria B. III. 413-1943.)