Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya

114 tartott árverésről készült — az iratokhoz eredetben csatolt — jegyzőkönyv 3. pontja meghatározza azt, hogy a kitermelési határidő 1940. július hó í napjáig tart, — arra nézve azonban, hogy e határidő lejártáig az erdőből el nem szállított famennyiség az eladó erdőbirtokos alperes tulajdonában visszamaradt, és ahoz való jogát a vevő C. A. él veszti, sem az árverési jegyzőkönyvben nincsen kikötés, sem tényállás megállapítva nincsen de adat síncsen arra, hogy ilyen jogvesztés C. A. vevő és alperes között egyébként kiköttetett volna. Következőleg a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy C. A. vevő a kitermelési idő lejártáig el nem szállított fához való jogát elvesztette, szerződési kikötés hiányában csak akkor volna helytálló, ha valamely törvényes jogszabály esetleg figyelembe vehető jogszokás ekként rendelkezne. Az alperes részéről vitatott ily értelmű szokásjog figyelembe vételének az Optk. Í0. §-a jelen esetben ugyan nem volna akadálya, de C. A. az alperes erdejében kitermelendő fát, tehát ingóvá való dolgot vásárolt azzal a nyilvánvaló szándékkal hogy azt tovább eladja; az alperes és C. A. között létrejött ügylet tehát C. A.-ra nézve kereskedelmi ügylet lévén, erre az ügyletre az annak létrejötte idején és helyén hatályában fennálló magyar kereskedelmi törvény 264, §. értelmében alkalmazandó kereskedelmi törvényünk í. §-a a kereskedelmi szokás figyelembevételét másodsorban engedi. Az alperes és C. A. között kötött ügyletre azonban a kereskedelmi törvény a megfelelő szabályokat megállapítja. A földtől már elválasztott vagy akár még lábonálló fa tulajdonának átruházására irányuló ügylet ugyanis jogi természete szerint adásvételi ügylet akkor is, ha a fának a földtől való elválasztását és a helyszínről való elszállítását a vevő végzi. A kereskedelmi törvény pedig a vevő késedelme esetére nem rendelkezik akként, hogy az eladó a már felvett vételárat is, az el nem szállítotott árut ís magának megtarthatja. Ha az áru a vevőnek ténylegesen átadva még nem lett és a vevő a vételár megfizetésével késik, az eladó a K. T. 352. §-ban meghatározott egyéb — ide nem tartozó — jogoktól eltekintve a szerződéstől egyszerűen elállhat mintha az meg sem köttetett volna. Ebben az esetben az előbbi állapot visszaállításának, a kölcsönös szolgáitatások visszaadásának van helye. — Minthogy C. A. a vételárat az alperesnek kifizette — az alperesnek sem az ügylettől való elálláshoz, sem ahhoz nincsen törvényen alapuló joga, hogy a C. S.-nak eladott, általa még el nem szállított annak a fának a kiadását ís megtagadja, amely az alperes birtokában beismerése szerint ís még meg van. C. A. átvételi késedelme esetén joga lehetett ugyan az alperesnek arra, hogy az át nem vett fát a K. T. 347. §. értelmében piaci vagy tőzsdei ár esetén szabad kézből, egyébként hiteles személy közben jöttével nyilvános \