Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya
Erdélyi lo^lei 107 elmegyenge egyén cselekvőképessége szempontjából azonban nem az a döntő kérdés, hogy az elmebeli állapota orvosi szempontból elvontan mennyiben kifogásolható, hanem az eset körülményei szerint azt kell elbírálni, hogy az elnt egyengesége ha'ott-e olyan mértékben a cselekvő személy értelmére és akaratára, axelynek folytán jogügyiét megkötése idejében az ahhoz szükséges irányban az akarat elhatározásához megkívánt képessége híáayzott. Ebből következik, hogy az elmegyengeség fennforgásának utóbb bekövetkezett megállapítása egymagában véve a jogügylet érvénytelenségét még cem vonja szükségképpen maga után, rrert az ügyletkötési képesség hiányát eímegyengeség esetében sem lehet akkor megállapítani, ha annak minőségére, avagy az eset körülményeiből felismerhető hatására tekintettel nem kétségtelen az, hogy az elmének gyengesége zavaró módon hatott közre az ügyletkötéshez szükséges akaratelhatározó képesség megnyílvánu lásában. Az eímegyengeség — mint káros állapot — fennforgása ak megállapítása orvosi szakkérdés; de annak megállapítása, hogy az ilyen egyénnél — figyelem <r. el az életviszonyaira és az akarat m^gmenyílvánulását kisérő összes körüíményekre — az elmegyengeség mikép hatott közre az akarat megnyilvánulásánál, bíróilag vizsgálandó és eldöntendő kérdés. Ezekre a szempontokra való tekintettel a fellebbezési bíróság a felperes életviszonyait, a megtámadott jogügylet természetét és annak létrejöttének körülményeit szorgosan vizsgálva az okszerűség követelményeinek megfelelően jutott arra a meggyőződésre, hogy az utóbb gondnokság alá helyezett felperes a megtámadott jogügylet létrejötte idejében az annak érvényességéhez szükséges szabadakarat elhatározási képességgel . rendelkezett. (M. kir. kúria P. III. 5898 JÍH2. sz. határozatából.) 49. Ideiglenes nőtartás. Önhibáján kivül külön élő nő nem szorítható arra, hogy kereső foglalkozást Uzzőn és ezzel könnyítsen férje tartási kötelezettségén. Nem érvényesül eme szabály, ha a nő az együttélés alatt is keresett. A fellebbezési bíróság ítéleti ténymegállapítása szerint az alperesnek tisztán megmaradó hivatali járandósága a tartásdíj megállapító előző bírói ítélet meghozatala óta emelkedett. Ilyen tényállás mellett pedig az általa idevonatkozóan fc hozott és a m. kir. Kúria á'tal is helyesnek elfogadott indokolással jogszabálysé tés nélkül eme'te fel a fellebbezési bíróság a tartásdijat. Teljesen alaptalan az alperesnek eme döntéssel szemben előterjesztett az a panasza, hogy ő a megélhetését illetőleg kizárólag a fizetésére van utalva. írig a felperes mint fiatal nő hasznot hajtó foglalkozást űzhet. Alaptalan ez a panasz a ért, mert az önhibáján kívül kü önváltan élő nő a házasság jogi fennállása alatt igényt tarthat arra, hogy a férj részéről olyan eltartásban részesüljön, amilyen* őt a férje oldalán annak mindenkori társadalmi és vagyoni helyzetéhez ké-