Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya

101 járó összeg a törölt jelzálogjogok és egyéb terhelő jogok szempontjából az ingatlan helyébe lép. Viszont a rendelet ismertetett intézkedésének hiányában a jogaiban sértett fél semmit sem nyert volna, ha t. i. ingatlanát csak egy súlyos jelzálogjoggal terhelten kapta volna vissza. Etekintetben különösen bonyolult és furcsa helyzet állhat elő olyankor, mikor a 6. §. 2. bek. értelmében az árverés útján való tulajdonszerzést hatálytalanítja a biróság. Előfordulhat, hogy Secundus, aki árverésen vette az ingatlant, ezt akár a rendelet hatályba lépte előtt, akár az után, de az egy éves határidőn belül jelzálogjoggal terhelte meg Tertius javára. A törlési perben hozandó ítélet alapján törölni kell Tertius jelzálogjogát is. Az eredeti állapot helyreállítása során Primus köteles lesz ugyan viszatéríteni az árverési vételárat, de ehhez esetleg igényt tarthatnak azon jelzálogos hitelezők is, akiknek jelzálogjogát az árverés folytán törölték ugyan, azonban követelésük az árverési vételárból részben vagy egészben nem nyert fedezetet. Ezeknek a jogával konkurál most Tertius joga, aki az árverés után szerzett jelzálogjogokat az ingatlanon. Nyilt kérdés egyelőre, hogy az összeg felosztásánál melyik részesül előnyben és melyik milyen arányban juthat hozzá követeléséhez ? Mindezzel kapcsolatban felmerül még egy érdekes perjogi kérdés : szükséges-e törlési perben a terhelő jogosultak perbevonása ? Bár errenézve van ellenkező felfogás is (1. Dr. Drágffy—Dr. Villányi : Az erdélyi ingatlanelidenítések jóvátétele c. mü 82. old.), szerény nézetem mégis az, hogy etekintetben az 1440—1941. M. E. sz. rendelet az eddigi eljárási szabályokat nem változtatta meg s mint minden egyéb vonatkozásban, amikor a rendelet eltérő eljárási szabályt nem ír elő, a törlési perekre irányadó általános eljárási szabályok az irányadók, ennélfogva a törlési per megindításáig nyilvánkönyvi jogokat nyert összes érdekeltek, tehát a terhelő jogosultak perbevonása is feltétlenül szükséges. Érdekes még az elmondottakkal kapcsolatban megemlíteni a 3400—1942. M. E. sz. rendelet, amelynek 1. és 2. §§. a zártkutatmányi jogra és a bányarészvényekre vonatkozóan tartalmaznak az 1440—1941. M. E. sz. rendelet 6., illetve 7. §§-aival csaknem azonos rendelkezéseket. Ennek