Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 4. szám - Lehet-e jogerősen elbírált konverziós jogosultság kérdését önálló keresettel ujabb bírói döntés tárgyává tenni?

96 vizsgálati kérelem beadása, illetve elintézése idején köztudomás szerint meghaladja a felülvizsgálat kizárásra irányadó értékhatárt, az pedig köztudomású, hogy a fa árában 19iU év ősz óta emelkedés állott be, a kir. ítélőtábla e tárgyban a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarst megkereste. A nevezett kamara 15. sorsz. átirata szerint egy öl bükk tűzifa ára bármely rakodó állomáson kocsiba rakva kb. 100 —150 pengő, amely összegből a tűzifa erdei ára — mint amely e perben irányadó — akként számitható ki, hogy ebből a leszállítási költség levonandó. Az elsőbíróság, előtti eljárásban a felperes 15 pengőben, az alperes pedig 20—24 pengőben jelölte meg a fuvarozás ölenkéntí költségét az 1941. év őszére vonatkozóan. Feltéve azt, hogy ez a költség az Í94Í. év ősze óta 50 — 60 pengőre emelkedett, a kereseti 60 öl bükk tűzifának az erdőben a helyszínén értéke akkor ís meghaladja a 2000 pengőt, miért ís a kir. ítélőtábla a Pp. 520. Te. 37. §. és a 49000 -1930 I. M. sz. r. 2. §. 5. c) pontja alapján a felülvizsgálati kérelmet érdemi elbírálásra elfogadta. (Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla Pp. II. 996-1942. sz. határozatából.) 30. Felülvizsgálati érték vizsgálata A per értéke eredetileg 800 P. volt, majd a kereset felemelésével 950. P-re emelkedett. Ily érték mellett ez a per azért került a budapesti kir. Törvényszék elé, mert az I. r. alperesként perbevont Országos Központi Hitelszövetkezet elleni perek külön törvénynél fogva mértékre való tekintet nélkül a nevezett bíróság hatáskörébe tartoznak (Pp. 2. §. 8. pont). Az elsőbíróí eljárás rendén azonban jogerőre emelkedett az elsőbíróság ítéletének az a része, amellyal a keresetet a kiváltságos illetői égü I. r. alperessel szemben elutasította. Ennek folytán az Országos Központi Hitelszövetkezet a fellebbezési eljárásban már nem volt perbenálló fél és igy a fellebbezési bíróság ítélete ene az alperesre már nem terjedt ki. A Te. 37. §-ának harmadik bekezdése a felülvizsgálati értékhatár tekintetében meghatározott korlátozás alól kivette ugyan azokat a pereket, amelyek az értekre való íekíntet nélkül a törvényszék hatáskörébe tartoznak, azonban ez a kivételes rendelkezés okszerű értelmezés mellett, a fellebbezési bíróság Ítéletével szemben nem vehető igénybe akkor, amikor a fellebbezési bíróság ítélete már nem terjed kí arra a felperes félre, akinek érdekében a törvény a kiváltságos hatáskört és kivételes jogorvoslati jogosultságot meghatározta. Eszerint tehát felperest nem illeti meg a jelen esetben a Te. 37 §-ánbk harmadik bekezdésén alapuló kivételes felülvizsgálati jogosultság, — egyébként pedig felülvizsgálati érték — 950 P. a felülvizsgálati értékhatáron alul van. Erre való tekintettel a m. kir. Kúria a felperesnek a Te. 37. §-a szerint meg nem engedett felülvizsgálati kérelmét a Pp. 529 §-a alapján visszautasította. (A m. kir. Kuría P. 4507— 1942. sz. határozatából.)