Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

68 Erdélyt Jogélet Áz 1440-1941. M. E. rendelet 7. §-ára alapított eljárásban vizsgálat tárgyává tegye e a biró azt az okot, melynek folytán a kárenyhítési igényt támasztó fél ingatlanának elidegenítésére kényszerült ? Irta : dr. Hegedűs Frigyes székelyhídi kir, járáskiró. Az Erdélyi Jogélet 3. lapszámában dr. Glósz Miksa kir. Ítélőtáblai tanácselnök az 1440—1941. M. E. sz. rendelet 6—11 §-aival foglalkozó, figyelemre méltó tanulmányában arra az álláspontra helyezkedik, hogy az alsófoku bíróságok helytelenül teszik vizsgálat tárgyává azt a kérdést, mikep a kárenyhítési igényt támasztó felet minő ok kényszerítette ingatlanának elidegenítésére. Alinthogy ezt a jogi álláspontot nem osztom, szabadjon idevonatkozó nézetemnek az alábbiakban kifejezést adni: A rendelet 7. §-a szerint kárának „méltányos enyhítését" követelheti az a fél, aki ingatlanát a rendkívüli viszonyok jogi fogalma alá eső román megszállás ideje alatt forgalmi ügylet útján elidegenítette. * A szerző fél oldalán károsító tény vagy mulasztás nem kereshető, mert a 7. §. alapján eljárást indító kérelmező vagy felperes az elidegenítő jogügyletet joghatályosnak ismeri el már azáltal, hogy igényét a 7. §-ra alapítja s igya szerző vitatlanul jóhiszemünek tekintendő s marasztalása a 7. §-nak csakis oly értelmű interpretatiója mellett lehetséges, mikép ezen rendelethelyben foglalt jogszabály szerint a forgalmi ügylettel ingatlant szerző felelőssége nem kártérítési kötelezettségéből fakad, hanem marasztalása az aránytalan nyereségnek, tehát gazdagodásának az elidegenítő féllel méltányos megosztását rendelő jogszabályon alapul.