Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1-2. szám - Erdély magánjoga
6 közel 9o éven át, ennek a tőrvénynek a jogszabályai a családi vagyonjog és az örökösödési jog terén a nép tudatává vagyoni és gazdasági életével összeforrtak úgy, hogy, amidőn Erdély az u. ru abszolút korszak megszűntével az Anyaországhoz másodízben i* visszatért, a tőrvényhozó az 18Ó8. évi XLJI. t. e. 12. §-ban szükségesnek tartotta a magánjog tekintetében fennállott állapotot érintetlenül hagyni. Amidőn tehát most annak a szüksége merült fel, hogy egy 9o éven át hatályban volt, kodifikált jog eltörlésével, ennek helyébe egy oly jogrendszer ültettessék át, amely szokásjog alakjában él, felmerül önként az a kérdés, hogy ez jogelvileg helyet foghat-e ? A szokásjogról azt tanítja u. i. az elméleti magánjog tudománya, hogy az a jogérzülettel megegyező és a köztudatban élő és ezáltal kötelezőnek elismert oly jogszabály, mely a folytonos gyakorlat utján nem a jogalkotás rendes formái kőzött létesült. Ha ez a tétel helytálló - pedig aligha fér helyes voltához kétely - kérdésessé válik: vájjon az erdélyi köztudat előtt nem ismert s e nép jogérzületével összhangba nem hozott, mert gyakorlatilag alkatmazásba nem levő, jogszabályok komplexumát alkotó említett tárgyú szokásjog kormányrendelkezéssel kiterjeszthető-e Erdély jogterületére ? Oly kérdés ez, amelyet érdemes az elmélet és gyakorlat tudóinak és művelőinek a megvizsgálása és megvitatása alá bocsátani. E ponton még azt is vizsgálat tárgyává lehetne tenni, vájjon az 194o. évi XXVI. te. 3. §-ban a m. kir. Minisztériumnak adott felhatalmazás kiterjed-e egy szokásjogi jogrendszernek rendeleti uton való átültetésérc? avagy ez csak a kodifikált jog szabályaira vonatkozóan ad a kormányzat részére felhatalmazást? Ad. b. A majdnem 9o é\en át Erdélyben életben levő családi vagyonjogi és örökösödési jogszabályok, az azóta született és felnövekedett £-3 generáció lelkületével összhangba jutottak. A jog* alanyok családi vagyonjogi és haláluk esetére jogutódaik részére szóló vagyon átháramlási viszonyaikat, e jogszabályok normái közé állt* tották be s folytatták le családi, vagyoni és gazdasági életüket. Legalábbis problémátíkus tehát, hogy az Erdélyben most élő népgeneráció, már az elődeitől is átvett, a szokásoknak és tudat* nak megfelelő mentálítása mellett, képes lesz-e a magyar magánjog Általa nem ismert és részben - az egyszerű nép rétegeire gondolva nehezen megérthető, szabályaival és elveivel máról holnapra megbarátkozni ? Azokat jogérzületévef köztudatszsrüen egybeegyézUtni ?