Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 3. szám - A Pp. 110. §-a alapján eljáró igazolatlan perbeli képviselő jogköre
Zött van szintén az előbbi rovására. Ez a nyereség osztandó meg a felek köpött a méltányosság elvei szerint/ feltéve, hogy a volt ingatlantulajdonost ért kár súlyos, a szerző fél nyeresése pedig a méU nyossággal ellentétben aránytalan. A rendkívüli viszonyok között kialakult árak termész2tesnek nem tekinthetők, tehát, hogy a feleket ért kár, illetve haszon mennyiségét felmérhessük, vissza kell menni egy olyan legközelebbi időre, amikor a gazdasági életet még semmiféle za= váró körülmény nem befolyásolta és innen kell meríteni az összehasonlításra szükséges adatokat. /Miután sem a forradalom, sem a román megszállás alatti gazdasági viszonyok, de még az első világháború alatti és ezt közvetlenül megelőző gazdasági válságokkal teli idők viszonyai nem tekinthetők normálisaknak, még élőbbről, nevezetesen az 19ío-es évek adataira kell visszamenni, amikor még a kü= lönböző íavak belső értékét a valóságnak • megfelelően felmutató forgalmi árak voltak, amelyeknek biztos értékmérője az aranykorona volt. Jel enleg is van ilyen biztos értékmérőnk éspedig az aranypengő, aminek az aranykoronához való l.ló:l-es viszonya is ismeretes, így ezeken a szilárd értékmérőkön ke= resztül már megkaphatjuk a kérdés eldöntéséhez szükséges adatokat. Ezek alapján tehát az első világháború előtti és a román megszáU lás alól történt felszabadulás utáni forgalmi árak összehasonlításából adhatjuk meg azt az értéket, amit AZ ingatlanok más javakhoz viszonyított értékének tekinthetünk. Az ingatlanért adott vételárat, tekintettel arra,, hogy a közbeeső idő alatt a lej-valuta értékváltozást nem mutatott, a jelen esetben a hivatalos leu-beváltásí arányban kell pengőre átszámítani. (Nagyváradi kir. ítélőtábla P. II. 2059-1941. sz. határozatából.) 11. Az 1440-194I. M. E. sz. r. 7« §*a alkalmazásának elvileg nem akadálya/ ha eladó az íngat= lant olcsóbbért szerezte, mint amennyiért azt továbbadta/ tehát önmagában ez a körülmény nem elég alap a kárenyhítési igény elutasítására. i \z elsőbíróság lényegileg azért utasította el az 14+0-1941 M. E. sz. rendelet 7. §-ára alapított kártérítési kérelmet, mert megállapítása szerint a kérelmezőknek még kevesebbe került az ingatlan, mint amennyiért azt a panaszíottak<= nak tovább adták. Az elsőbíróság álláspontja, .illetve kiindulási alapja téves mert az a körülmény, hogy az eladó esetleg jutányosán szerezte meg az ingatlant, nem zárja el őt attól, hogy a hivatkozott rendé let alapján kártérítést követelhessen, ha annak egyébként meg vannak a feltételei s az elsőbíróság által megállapított tény legfeljebb csak a kártérítés összegének mérvére lehet kihatással, figyelemmel a méltányosság követelményeire. Az 144o-1941 M. E. számú rendelet 7. §=ában meghatározott súlyos kár, illetve méltánytalanul aránytalan nyeresség általában abban jelentkezik, hogy az eladás a rendes forgalmi áron alul történt. Az elsőbíróság által elfoglalt álláspont helytállósága esetén a a megajándékozott akkor sem kérhetne kártérítést, ha a forgalmi ár egynegyed részéért adta el az ín-