Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - Az 1440/1941. M. E. számú rendelet 6-11. §§-ainak és az ezek alkalmazása körül kialakult nézeteknek és bírói gyakorlatnak ismertetése [1. r.]

• ra. kir. igazságügyminiszter úr előtt ezt a rendeletellenes eljárást panasz tárgyává tegyék. A rendelet 7. §-a a rendes magánjogi szabályoktól alapvetően eltérő rendelkezéseket tartalmaz, amely rendelkezések a bevezető részben vázolt különleges politikai, jogi és gazdasági helyzet által előidézett káros hatású eredmények szülte sérelmek törvényes orvoslására irányuló célzatban lelik magyarázatukat. Nevezetesen: 1., a rendes magánjogi szabályok szerint a kártérítési követelés előfeltétele: a) a károsító tény vagy mulasztás, b) a kár bekövetkezése, c) az okozati összefüggés a károsító tény vagy mulasztás és a kár bekövetkezése között, d) az ebből az okozati összefüggésből folyó személyes felelősség; ellenben a rendelet 7. §-ában szabályozott esetekben nincs károsító tény vagy mulasztás, mert a jóhiszemű fél tulajdonszerzése ilyennek nem tekinthető; ennek dacára az ingatlanát elvesztő vagy elidegenítő fél kárenyhítési követelését, a birói egyezségben vagy. határozatban megszabott méltányossági keretek között, tekintet nélkül a személyi állapotára, mégis teljesíteni tartozik azért, mert a felperest illetőleg kérelmezőt az ingatlana elvesztése vagy elidegenítése következtében súlyos károsodás érte, ő pedig a tulajdonszerzéssel méltánytalan és aránytalan nyereségre tett szert és a rendelet 7. §-ának második bekezdése esetében, vagyis akkor, ha a szerző az ingatlant tovább adta, ezzel a kárenyhítési felelősséggel tartozik nemcsak az ingatlan közvetlen megszerzője, hanem minden egyes további szerző is, amennyiben a méltányossággal ellentétben álló aránytalan nyereséghez jutott, habár az eredeti tulajdonos a további szerzőkkel szerződéses viszonyban nem is áll; 2., a román megszállás alól felszabadult terület legnagyobb részén érvényben volt Optkv. 935. §-a szerint az u. n. //reléntúli sérelem" cimén jogorvoslatnak helye nincsen akkor, ha erről a szerződő felek világosan lemondottak; minthogy pedig az ingatlan átruházásoknál rendszerint használt szerződéses-űrlapok nyomtatott szövegében csaknem mindig benne volt a felén túli sérelem cimén emelhető igényről való lemondást tartalmazó pont, ha azt a felek át nem húzták, a szerződés aláírásával a lemondás megtörtént,