Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - A Gyulai Diéta

számolnak a felekezeti érzékenység szempontjaival e ami a legfőbb: ritka esetben történik meg, hogy a hozzászólók valóban a tárgyhoz szóljanak... Ezek a hibák azonban nem ,.gyulai hibák", hanem országosak, amint erről minden előadó tanuskodhatik. De hogy ezek kialakulhattak és még mindig szerepelhetnek, ennek okát éppen abban látjuk, hogy eddig csak pártpolitikai kérdésekben érintkeztek a néppel és senki sem tett komoly kísérletet a tekintetben, hogy a politika elvi és szakkérdései iránt is felkeltse tömegeinkben a komoly érdeklődést. Ha azonban ezekkel az „országos hibákkal" és hiányokkal szemben a „gyulai előnyöket" is számbavesszük, úgy azt találjuk, hogy ezek voltak túlsúlyban, mert fegyelmezettebb, jóindulatúbb, megértőbb és tanulnivágyóbb hallgatóságot keveset lehet találni az országán. Ez a háromnapos előadó ciklus újra meggyőzhetett mindenkit arról, hogy népünkkel foglalkozni kell, sőt kötelességünk, mert a magyar vidékben é;S parasztságban hallatlan értékek feküsznek s hogy ezek mind a mai napig nem kerültek napfényre, vagy ha napfényre kerültek is, de nem a nyugati kultúrnemzetekhez hasonló kicsiszolt formában, úgy ezért sokkal nagyobb mértékben terheli a felelősség a mindenkori vezetőket és inteligenciánkat, mint azt a népet, amelyet — mint láttuk — minden alap és indok nélkül vádolnak közönnyel vagy nembánomsággal. Hungaricus. TÉCSŐI MÓRICZ KÁLMÁN: ÉVSZÁZADOS KÜLPOLITIKA A háború után kialakult magyar külpolitikai irodalomnak komoly nyeresége ez a könyv. A laikus éppen úgy hasznát veheti,mint a külpolitikai problémák iránt mélyebben érdeklődő olvasó, mert amellett, hogy tárgyalja a külpolitika alapelveit s rövid történetét, páratlanul érdekes és intelligens megállapításokat is foglal magában, amelyek éles megvilágításba helyezik a magyar külpolitika központi problémáit. Móricz könyvét két részre osztja: az első részben rövid összefoglalását adja az európai nagyhatalmak külpolitikai múltjának s ezek alapján megkonstruálja az „évszázados magyar külpolitika" legfőbb célkitűzéseit; míg könyvének második felében azokat a gyakorlati javaslatokat veszd tárgyalás alá, melyek szinte nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a magyar külpolitika a magyar társadalom széleskörű és tevőleges támogatására támaszkodva meg tudjon birkózni azokkal a korszerű feladatokkal, amelyek e téren immár nélkülözhetetlenek, de amelyeket a nyugati nemzedék már régen megvalósított. Móricz könyvének mindkét részében annyi komoly és szakszerű vitára alkalmas problémát vet fel, hogy eezknek még puszta érintésére sem lehet egy ily rövid ismertetés keretében kitérni. Tanulmányt igényelne, ha könyvének érdemi bírálatát és ismertetését akarnánk adni. Anyagbeosztása nagyon szerencsés, érvei frissek, tárgyalási modora megnyerő. Csatolt térképei és ábrái meggyőzők. Nemcsak a szerzőnek, de a magyar közönségnek is kívánjuk, hogy minél több kiadást érjen ez a magyar viszonylatban valóban úttörő és kezdeményező munka- Draskóczy Antal TAMÁS ISTVÁN: SZIKLÁN CSERJE (Tátra-kiadás, Pozsony. 1937.) Gyermek — Föld — Munka. Ezek Tamás István új könyvének fejezetei. Ezeken mutata be nékünk eleven meglátásáit, örömét, bánatát, lelkét. A szerző a szlovenszkói írógárda jeles tagja, m agyar óhazái közönség számára neve nem ismeretlen. Mégis úgy érezzük, ezzel a munkájával többet és szebbet adott — mint ahogy eddig ismertük. Széles e világ minden gondját, baját, de örömét is lepergeti a könyv. Tartalom...? Talán ez minden. Bajos volna minden történetet külön elmondani, de az összkép biztosan ez. Selka Pál. AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS UJ UTJAI magyar részről is fokozott figyelemre tarthatnak számot, mert azok az újszerű szempontok, amelyek j3lenlegi történésznemzedékünk célkitűzéseit vezárlik, sokhelyütt érintkezhetnek és érintkeznek is az osztrák kutatások eredményeivel. Ilyen meggondolások után fokozott figyelemmel fordulunk a legújabb osztrák történetkutatás két remekbekészült munkája felé. Az egyiket inkább lélekelemző történelmi életrajznak mondhatjuk. Szerzője, Ernst Benedikt „KarlJosef Fürst von Ligne — ein Genie des Lében s" címc-n (Wien, Gerold & Co., 301 o.) a XVIII—XIX. század fordulójának egyik legjellemzőbb osztrák egyéniségét mutatja be, akiről pedig az utókor alig tud valamit. Ligne herceget a hétéves háborúban, majd a bajor örökösödési háborúban elért sikereiért Mária Terézia tábornaggyá nevezte ki, azután a bécsi udvar köve'.e gyanánt Párisban Mária Antoinette, Pétervárott pedig Katalin cárnő fogadta kegyeibe, Napóleon bukása után pedig döntő szava volt a bécsi kongresszuson, amelyet az ő híressá vált megjegyzése kapcsán ismer az utókor arról, hogy „sokat táncol, de nem hala d". Egy gazdag, sokoldalú, lebilincselő élet vibrálásának háttere gyanánt nyújt a mű átfogó bepillantást Mária Terézia, valamint a „Vormarz" Ausztriájának politikai és udvari életébe. Ugyancsak a 48 előtti, abszolutisztikus Ausztria életéből indul ki Paul Miller „Feldmarschall Fürst Windischgraetz. Revolution und Gege'nrevolution in österreich" c. munkája (W. Braumüller, Wien, 542 o.), amely a negyvennyolcas idők osztrák, de sok helyütt magyar vonatkozásaira nézve is, kiadatlan levéltári okmányok és kivételes engedéllyel felhasznált családi levéltárak adatai aapján egészen újszerű, megdöbbentő érdekességű adatokat tár fel. A hazai történetírást nem kis mértékben fogják foglalkoztatni a mű Kossuth, Görgey, Batthyány, Bem szereplésével kapcsolatos részletei; ugyancsak felfokozott érdeklődésünkre tarthatnak számot a szerzőnek azok a megállapításai is, amelyek egy Bécsben kialakuló titkos ellenforradalom szervezkedéséről adnak számot; ennek terrorját érezte nemcsak a szabadság szelére feleszmélő Ausztria, nemcsak a 48-as törvényekkel új utakra lépő magyarság, — hanem a császár, V. Ferdinánd is, akinek puccseszerű lemondatásával nyert az ellenforadalom szabadkezet a királyi esküvel fedezett magyar alkatmányosság ellen is. A rendkívül sok új adatot tartalmazó, mindamellett azonban remek, élvezetes nyelven megírott könyv, csakúgy, mint az elsőhelyütt említett munka, igen figyelemreméltó eredménye az új osztrák történetírásnak, amely magyar szempontból remélhetőleg a 48-as kor számos, vitás kérdésének tisztázására fog alkalmat adni. Szende Zoltán dr. DORMÁNDI LÁSZLÓ: KÉT JELENTÉKTELEN EMBER (Pantheon-kiadás, 1937-) A véletlen két jelentéktelen embert hoz össze. Ez a találkozás, mindkettőjük lelki beállítottsága folytán — tragédiával végződik. Egy geológus elmegy nyaralni — a kisváros rendőrfőnöke megérkezése pillanatától kezdve szemmel tartja. Amikor a bányába megy, kémnek nézik; túlfűtött légkörbe, elégedetlen bányászok közé cseppen be. A rendőr szűk látókörével — üldözi s mindenben azon van, hogy elgáncsolja — ez minden. A harc vége — a geológust lelövik. Kispolgárok lelke, a rend szeme és egy ártatlan nagyvárosi harca ez a könyv, mindvégig fordulatos. Megfigyelései élesek, kritikája kemény. Friss, eleven regény. Selka Pál. 25