Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - A kisebbség lélektana

jelenkori autarkiás törekvések szolgálatába állított többség folytat. Tehát az iparos nyugaton épp úgy, mint az agrár keleten a földműves népek tudták kisebbségi sajátságaikat megőrizni. Sorsuk nem különbözik lényegesen aszerint, vájjon őslakók a területükön, vagy pedig a történelmi idők során, vagy a legutóbbi századokban kerültek mai lakóhelyükre. A magyarországi németség, amely a 18—19. század folyamán települt mai életterére, épp úgy megtartotta sajátságait, mint a pár száz évvel korábban települt szlovákság vagy az egészen ősl^kó svájci ladin népcsoport. A bevándorlás önmagában nem bír döntő erővel a kisebbségi sorsra és nem hat reá föltétlenül kedvezőtlenül. A magyarországi németség épp napjainkban sok helyütt veszi fel a harcot a magyarsággal; viszont az őslakó szerb nép, amely egykor igen tekintélyes lélekszámmal rendelkezett, ma már egészen leolvadt, áldozatául esett iá németség terjeszkedési vágyának. A parasztságban ugyanis sosem alakulhat ki az a többértékűség érzet, amit az iparosoknál megfigyeltünk. Az őstermelő-kisebbségek szaktudása nem áll magasabb fokon mint a többségé; sőt igen gyakran alatta marad- De ha rendelkeznek is intellektuális képzettséggel, az nem biztosít gyors gazdasági karriert. A mezőgazdasági termelésben minden nehézkesen mozog, a befektetett tőke lassabban kamatozik, nem lehet olyan gyors sikert várni, mint az iparforgalmi foglalkozások között. A gazdasági siker itt gyakran nem kapitalista fogásoktól függ, hanem az időjárási körülményektől, talajminőségtől, azaz véletlen adottságoktól. A parasztközösség tehát keveesbb előnnyel kezdi a. megélhetésért vívott harcát és ennek során hamarosan kénytelen arra a belátásra jutni, hogy különbözik a körötte lakó többségtől: nyelvben, vallásban és mindabban, ami a kisebbséget jellemzi. Kénytelen tudomásul venni a helyzetet, hogy ő nem tagja az államalkotó többségnek és így helyzete, még a legliberálisabb államban is, ahol kisebbségi elnyomás nincs, nem oly kedvező, mint a többségé. Ilyen okok ébresztik fel lelkében a csekélyebbértékűség érzetét, E lelki változás különösen a betelepítetteknél figyelhető. Ezek, új területükre' érkezvén, ott más termelési viszonyokat találnak, mint ősi lakóhelyükön. Régi szokásaik, mezőgazdasági eljárásaik nem mindig felének meg új hazájuk kívánalmainak. Ez a csalódás máris az elnyomottság-érzet forrásává válik. A csekélyebbértékűség érzése, amelynek nem kell a tudatküszöbig emelkednie, most már egész sorsukat befolyásolja. Az a döntő lelki alapmotívum, amelyik egyszersmindenkorra elválasztja őket a többségtől. A két elem közti barátságos érintkezéshez, keveredéshez, összeolvadáshoz nincs meg a szükséges lelki alap. A kisebbértékűség miatt magukat mindig csak elnyomottaknak, szolgáknak; többségüket uraknak, elnyomóknak, nemeseknek, junkereknek tartjákígy lesz ez a pszihikai tény egyúttal egy általános kisebbségi ideológia alapjává, amely a nyelvi-nemzeti különbséget rögtön szociális különbséggé tágítja és amelynek a számára a kisebbségi kérdés megoldása szorosan összefügg a társadalmi kérdéssel. Ez a lelki beállítottság elvágja az érintkezési lehetőséget a minoritás és a. többség között. így tehát az előbbinek a tagjait szorosan összezárja: ezerféle érzelmi szállal kapcsolódnak egymáshoz, amit még megerősít a vélt és tényleges érdekeik azonossága. Az üldözöttség és az üldözöttség érzete nagy asszociáló erővel bír: erősen összeköti az üldözött nyelv, felekezet stb. tagjait. Ez olyan szociológiai alapigazság, amit a tudomány már kellőleg kihangsúlyozott. így alakul ki a parasztkisebbségek legfeltűnőbb lelki tulajdonsága: a közösségi érzés. Ez még nem nemzeti vagy kisebbségi öntudat. Alacsonyabbfokú lelki jelenség, de a közösség fenntartása szempontjából nem kevésbé jelentős, ösztönszerűen egybetereli és együtt tartja a. kisebbség tagjait. Az asszociálást még más kedvező körülmény is elősegíti. A földműves életforma inkább alkalmas a hagyományok megőrzésére, mint a gyors ütemű városi-iparos és e> foglalkozáson belül sokkal nagyobb szerep jut a kollektív munkának, a. kölcsönös segítségnek, mint az egyéni vállalkozáson alapuló iparnál. Tehát a földműves életforma, amely nem alkalmas az individualizmus kifejlesztésére, minden másnál jobban megőrzi a kisebbségeket. A falu sokkal zártabb, egységeesbb és összetartóbb közösséget alakít ki, mint a város. Természetesen a parasztközösség is elveszíti sok tagját. Aki a faluközösséget, a régi foglalkozást el(bagyja, egyúttal elvesz a kisebbség számára; is. Minden többség kultúrélete telve van ilyen neofitákkal, akik a földműves osztályból az intelligencia soraiba emelkedvén, a többség tagjainak érezték magukat. A 19. századi magyar nacionalizmus harcos egyéniségei közül akárhány német származású volt. Láttuk tehát, hogy a kisebbségi élet a két főfoglalkozási típusban milyen jellegzetes lelki beállítottságot teremt, amely aztán önmagára a minoritásra, is visszahat. A szellemi foglalkozásoknak szintén sajátos társadalompszihológiája van. Az intellektuális réteg tagjai, a szellemi foglalkozások űzői, hosszas intellektuális képzésen mennek keresztül és enneJí folytán lelki életükben a tudatjelenségek túlsúlyba jutnak az érzelmi és akarati világ felett. Mindent ezek szerint szemlélnek, a világot tudatosítják és annak minden részét szigorú logikai kapoccsal kívánják egymáshoz fűzni. így tehát a. kisebbségi lét, amely másutt csupán bizonyos érzelem (közösségérzet) alakjában jelentkezik a lelki élet terén, náluk más formát vesz fel. Közösségi tudat lesz belőle, majd magasabb fokon közösségi öntudat. Ez a közös.ségérzetnél magasabb fokú lelki jelenség; alapja olyan nagykulturájú tudatélmény, a történelmi, irodalmi, politikai stb. ismereteknek olyan összessége, 'amely valóban csak az intelligencia sajátja lehet. Ez az oka annak, hogy kisebbségi öntudat és ennek alapján álló aktív politika, szervezkedés csak ott lehetséges, ahol a kisebbség társadalmi tagozódása megfigyelhető, azaz hol a kisebbség nemcsak paraszti, de intellektuális rétegből is áll. Ezért az értelmiség játssza a vezetőszerepet a minoritás életében; benne testesül meg a legkifejezőbb módon mindaz, ami a kisebbségi életforma, lényegét jelenti. Csakhogy az asszimilációval szemben nem tud olyan erősen megállni, mint a parasztság. Városi élete, társadalmi sikerek iránti vágya, a szaporodást gátló egyke, kultúrkapcsolatai mind széthúzó erővel hatnak reá. Sok tagját elvonzzák más irányba, a többség sorába viszik. Csak ott tud eredményesen megmaradni, ahol biztos kapcsolatra talált a parasztsággal, ahol a két osztály, együttmunkálkodás révén, szorosan támogatja egymást. Az intelligencia szervezi és irányítja a földműves csoportot, az utóbbi viszont a maga friss energiájával felfrissíti, kiegészíti megfogyatkozó számát. Tehát az egyes harmóniája, a társadalmi ellentétek kiküszöbölésére (minden közösség hőn óhajtott célja, ideális állapota) egyúttal a kisebbség fennmaradásának is legerősebb biztosítéka. Kősa Jánog dr. 5