Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Ausztria sajtója

adatokkal indult a katolikus sajtó. Ma már a katolicizmus inkább világnézet s általános szólásmód. mert oly tekintélyre tett szert, hogy valójában a katolikus Ausztria küldetését jelképezi a protestáns pángermán, s a keleti ritusu pánszláv törekvések ütközőpontján. A szociális eszme általános az egész sajtóban. A humanitás gondolata, a kisember, a. paraszt, az iparos, a hivatalnok, az osztrák állam pilléreinek védelme jelenti magának az államnak védelmét: jó sorsot kell biztosítani először is ezeknek, azután azonban az egész népességnek, mert így védhetők meg az agitáció s a demagógia kislélrtéseitől . Az osztrák társadalmat szociálisan át kell állítani, nehogv történeti és kulturális kapcsait szétszakítva, más államihoz való vonzódásban s törekvésben lássa jobb jövőjét. Szellemi alapja, 0 taglalása ennek a magatartásnak Josef Nadler irodalomtörténetében (osztrák törzs és vidék mozzanata) s Oskar Benda kultúrpolitikai (osztrák /társadalom mozzanata) tanulmányaiban fedezhetők fel. 2. Az osztrák sajtóra vonatkozó rendelkezések meglehetősen nagvszámúak, s kuszált -helyzetet is teremtenek. A sajtószabadságnak azonban új koilátait nem látjuk; a rendelkezések az újság dualisztikus lényét, a szellemi és üzleti részt választják külön, megakadályozva a lehelő visszaéléseket. Az új szabadságtfogalomról elmondhatjuk, hogy az az évszázados fejlettségű osztrák vállamvezető művészet csiszolt kifejezésmódjának egyik sikerült terméke. Semmi újdonság és mégis újdonság, megszólítás és mégsem az, a tömegek elégtétele s mégsem az, esetleg központosítás s mégsem az. Kétségtelen, hogy azoisztrák politikának a legéberebb vigyázatot kell tanúsítania, nehogy kényes, s gyakran pillanatnyilag változó diplomácia] helyzetében esetleges belső meglepetésekkel találja magát szieímben. Kisebbszámú népességnél sokkal nagyobb jelentősége van s könnyebben kialakulhat a közvéleménynek egy helytelen iránya; fokozottan áll ez épp ^Ausztriára, amelynek saját sajtóján kívül még három ország német sajtójával kell számolnia. Németország, Csehország éis Svájc még a mai helyzetben is tudnak ráhatásokat gvakorolni, főleg a közvetlenül szomszédos határmenti lakosságra, másrészt az ország fővárosára. Mindezek az okai, hogv részint magával az osztrák sajtóval kellett — s ez pusztán tézis lévén nem ment nefhezen — elfogadtatni egy olyan formulát, ami az úgyis tekintetbeveendő erkölcsi szempontokat hangsúlyozza, másrészt a közvéleménybe is átültetni azt a gondolatot, hogy kívánságai, igényei sajtójával szemben ne lehessenek olyanok, amelyeket az nem tud kiszolgjálni; mert ha az egyéni érdeklődést végső gyökeréig kielégítené, a köz látná annak kárát. Ludwig Eduárd, a sajtókamara elnöke egy előadásában az új szabadságfogalmat a következőképen fogalmazta meg: Ausztriában nincs cenzúra és így egyáltalán nem lehetséges a később megjelenő lapnak a tartalmát befolvásolni. Törvényeinkben nincs semmiféle tilalom. Az azonban követelmény, hogy a törvényekre, az erkölcsre, s a hazafias 'érzésre mindenkor ügyeljünk. A sajtószabadság sohasem jelentheti a sajtó szabadosságát . . . A sajtó segítse elő a mindenkori államcélokat, s az állam tartózkodjék a sajtó életébe való erőszakos beavatkozástól, sőt meg kell fontolnia mindazokat a. módozatokat, amelyekkel egy független sajtó fejlődését elősegítheti. . . Markánsabbak Walter Adam sajtófőnök szavai: ... a sajtószabadság, ha alatta a politikai agitáció teljes szabadságát gondolják, ma már az elkoptatott jelszavak közé tartozik s a mai sajtóélet területén nagyobb szerepet kell juttatni a népközösség érdekeinek, mimt az egyéni szabadságnak . . . Azonban a sajtó nem lehet hatósági intézmény, mely csak a hivatalosan jóváhagyott véleményt terjeszti. — Ennek közvéleményformáló ereje jelentéktelen volna s ez épp úgy kerülendő, mint az oly lapok, melyek létüket a brutális demagógiának s az alacsony ösztönökre való spekulációnak köszönhetik. Ahelyfes középutat ikell .megtalálni, meljyet rendeletekkel s előírásokkal elérni nem lehetséges, csakis az újságírók lelki s szellemi adottságai, képzettsége, érzelemvilága, felelősségérzete, taktikai érzéke, jelleme révén... Összefoglalóan, az államkormányzó egyéniségnek ^szempontjaival taglalja a kérdést Schuschnigg kancellár- .. . Sajtószabadságról már sok szó esett. Ám nézzünk utána Schópenhauernak, sőtiGoethének is, mikor erről beszélünk. Az ő mondásuk, hogy abszolút sajtószabadság csak ott lehetséges, ahol az anonimitást teljesen kiküszöbölik. Értelme pedig ennek, hogy kiküszöböljük a felelőtlent, a felelősségtől rettegöt, vagy az az elől kitérőt; a mi korunk különös súlyt helyez a felelősségre, a felelősségre az állammal s közösséggel szemben s a szabadsággal csak az élhet, aki a felelősséget vállalja is. De még akkor is csak ugy, hogy a köznek ne ártalmára, hanem hasznára legyen... Ha pedig az uj szabadságfoglalom önmagától értetődő lesz s mindenkibe belepláhtálódik, ugy nejn jfls lieisz szükség e téren intézkedésre... És (folytatólag: ... közösségre s az állam szükségleteire legyünk tekintettel, akkor a sajtó területén oly helyzet fog előállani, hogy' valamennyi kérdését autonóm szabályozással fogja elintézhetni, fölöslegessé téve az államnak, hogy mindeme kérdésekhez s a sajtó életébe nyúljon... Mindeme .megnyilatkozásokból, m^iyek a sajtó életének ünnepélyes s nagyjelentőségű pillanataiban különböző alkalmakkor hangzottak el. kidomborodik a sajtónak autonómiája. Szellemi téren éppen ugy — mint alább látható —iszervezeti téren. S a sajtószabadság „uj" fogalma valójában csak az, erkölcs «si a magasabb szempontok Íratlan szabályait látja el a kormányzat figyelmének hangsúlyával. 3. 1936. október 29.-én tartotta az Osztrák Sajtókamara ünnepélyes alakuló ülését. Schuschnigg kancellár vezetésével az egész kormánv résztvett rajta, a diplomáciai testület tagjai, a hivatalnoki kar vehető férfiai s természetesen a sajtó. A sajtókamara célja igen sokágú: röviden, a sajtó valamennyi kérdé* sének rendezése. Közjogi személyiséggel bir; megalapítja a sajtó „rendjének" fogalmát és kimondottan munkál a sajtó minél nagyobb társadalmi tekintélyén. Mielőtt ez intézménv taglalásába fognánk, foglalkozni kell e szóval: sajtókamara. Hangsúlyozzuk, nem ujságiróka'maráróft van iszó, tehát nem oly szervről, mely az. újságírói pálya valamelyes megkötöttségét jelenti, hanem az egész sajtót magába foglalja, a kiadókat éppúgy, mint i az újságírókat, újságkiadó tisztviselőket s a nvomdai munkásságot. Kamarának annyiban nevezhető, hogy közjogi jelleggel s hatáskörrel bir. Autonómiája van. Azonban mégis kissé idegenszerűnek tűni',; fel a „kamara" elnevezés hazai 9