Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Magyar-osztrák kapcsolatok

Magyar-osztrák kapcsolatok Nemrégiben igen helyesen állapította meg Schuschnigg osztrák kancellár egyik nyilatkozatában, hogy egészen az összeomlásig az osztrákmagyar monarchia két vezető állama egymás közötti viszonyában többnyire azt kereste, ami elválaszt. Jelképesen egy aránylag kis és nem jelentékeny folyó nevét (említette fel, s ezen keresztül szemléltette a súlyos igazságot tartalmazó ténymegállapítását. A^alóban az a sokat emlegetett Lajt a-f oly ó volt az, amely Ausztriát és Magyarországot egymástól elválasztotta, nevezvén az egyik területet a kettős monarchia Lajtán túli, a másik területet pedig a Lajtán inneni résznek. Ezekután valóban nem volt csodálatos az, hogy a világháborút mintegy bevégzö összeomláskor a két állam megszakította a fennálló közjogi és egyéb kapcsolatot és ezzel természetesen maga alá temette az osztrák—magyar monarchiát is. A magyar közvéleményt teljesen telítették az évszázados közjogi gravamenek, az osztrák közvéleménynek pedig élénk emlékezetében éltek a világháború alatti nélkülözései. Mindegyik az őt ért sérelemért a másikat okolta, s így a hoszszú ideig tartó frigy felbomlása akkor minden különö-fcibb fáidalom és zokszó nélkül ment vénbe. Az elhidegüléséhez még a békeszerződések is lényegesen hozzájárultak. Az egykor ellenséges nagyhatalmak, amelyek ezeket a békediktátumokat létrehozták, manapság már világosan szemlélhető, hibát hibára halmoztak. E hibák talán legnagyobbika az osztrák—magyar monarchia teljes felrobbantása volt, amelyet még azzal tetéztek, hogy igyekeztek a két, Egyaránt megcsonkított ország közé miéig! egy különleges éket verni: a Nyugatról Keletre áttolt Elszász-Lotharingiát, abban a hitben és biztos tudatban, hogy a,z egymástól különvált két állam a közeledést úgy sem fogja keresni, de ha netalán — az ő elgondolásuk ellenére — mégis keresné, azt ezáltal sohasem találja meg. Ha az (osztrák—magyar /monarchia mesterségesen alkotott ós természetellenesen fenntartott tákolmány lett volna, úgy igazolta volna a békeszerződések diktátorainak a felületes elképzeléseit, A két, különválásra elszánt házasfél mindegyike az akkor fennállt viszonvoknak megfelelően, minden vonatkozásban önellátásra kezdte berendezni meglehetősen ingó életét, Az első pillanatban látszólag mindegyik taiegkönnyebbülten lélegzett fel s úgy találta, hogy életberendezkedése jobb az előbbinél, minden jól van, s rendjén megy. A lázálomból való első hosszabb ébrenmaradás után tüstént következett a iózanitó kiábrándulás. Mindfegvik érdekelt mindenekelőtt ráeszmélt a maga gyöngeségének, elesettségének és elhagyatottiságának a tudatára . . . Ha szívből fakadó érzelmek ekkor még nem is nyilvánultak egymás iránt, az értelem már kezdett utat törni és helyet kívánt a maga számára. Nem sokkal utóbb, mintegy tíz évvel ezelőtt már világos lett, — ha nem is sokak —, de többek előtt az,hogy akülönváltanélö két házaisfelet valamiképpen összébb kellenei vonni, pillanatnyi megélhetésüket és jövőbeli boldogulásukat pedig hatékonyabban biztosítani, amely útra legszívesebben maga a két érdekelt lépett volna annyi sok megpróbáltatás után. Ezáltal pedig napnál világosabban beigazolódott az, hogy Ausztria és Magyarország egykori kapcsolata nem mesterséges tákolmány, hanem természetes kapcsolat volt. amelyet emberi erőfeszítés rövid időre megsemmisíthetett, de amelyet azután a természet ereje újból életrekelteni kíván . . A kiengesztelődés és a kibékülés magától értetődő folyamata reálitással indult, — Töredékausztriával Csonkamagyarország gazdasági kapcsolatának felelevenítése révén szorított ismét kezet. Magvar agrártermékek kivitele az osztrák közélelmezés terén kétségkívül enyhülést okozott a lakosság szélesebb rétegeiben, noha az új élet kapcsán mindegyre szélesebb rétegre terjedő osztrák agrártársadalom bizonyos féltékenységgel nézte a váratlanul felléplettt versenytársat és a termelőre nézve bizonyos, tagiadhatatlanul kedvezőtlen alakulást. Osztrák iparcikkek megjelenése a magyar fogyasztópiac számára egészen bizonyosan élénkséget és változatosságot hozott magával, de nem részesült, mint ahogy nem is részeisülhetett — kedvező fogadtatásban az összeomlás óta Magyarországon egyire nagyobb tömegeknek kenyeret léls megélhetést biztosító ipari társadalma előtt. Amidőn leszögezni kívánjuk azon felfogásunkat, hogy a két szomszédos ország gazdasági kapcsolata még további elmélyítést kiván, nem hallgathatjuk el ama meggyőződésünket sem, hogy ez jórészt csakis úgy valósulhat meg, ha Töredékausztria mesterségesen felfokozott agrártermelését, Csonkamagyarország pfedig nem kevésbbé erőltetetten emelt ipari termelését csökkenti. Csökkenti pedig úgy, hogy az elsősorban érdekelt társadalmi rétegek ne szenvedjenek felbecsülhetetlen kán, viszont a két állam gazdasági Összhangja ismét teljesebbé és tökéletesebbé váljék. A megvalósult gazdasági kapcsolatok nyomába kulturális kapcsolatok szegődtek. Ezen a téren mind-