Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Építő Erdély

Építő Erdély Nincs még egy éve, hogy három magyar író erdélyi körútra ment. Meg akarták ismer/ti az erdélyi kisebbségi életet, a magyar nép heroikus erőfeszítését, az államfenntartó népből nemzetiséggé degradált erdélyi magyarság grandiózus faji küzdelmét az elnyomó többségi néppel szemben. A kicsinyes személyi ellentéteken lovagló magyar közélet áporodott atmoszférájából menekültek s — mint egyikük megjegyezte — „reményért mentek" tul a határokon... Két író közel fél éve azóta máiközre is adta uti benyomásait. A csalódottság, kiábrándultság és elcsüggedés hangján számoltak be tapasztalataikról, mert tul a határokon sem találták mea. amit kerestek: a politikai pártkeretek felett élő magyarság örök lelki egységét. Ellentétekkel és apró klikkek késhegyig menő harcával látták telítve az 'erdélyi magyar közéietet is másfél évtizedes kisebbségi munkásságuk reális eredményeit sehol sem tudták felfedezni s a kisebbségi élet politikai vagy szellemi irányításúnak őrállomásán is azzal a multszázadi, kicsit reakciós, némikép még mindig ritézkötéses, de étlapjában felette élhetetlen és gyakorlatiatlan felfogással tcdálkoztak. .. ami manapság, még Magyarországon is pusztítja a szociális reformok és gazdasági megszervezés után vágyó tömegerőt s ami elől menekülni akartak tulajdonképen akkor, mikor Biharkerésztesnél átlépték a mai magyar határt. Mint ismeretes ezek a publikációk nagy visszhangot keltettek a többségi és kisebbségi lapokban. Egyes vérmes többségi patrióták természetesen már „hazaárulás!" emlegettek, mások az őszinteségnek ezt a rohamát „helytelen taktikának bélyegezték", még akadtak olyanok ;s, akik „elsietettnek és elhamarkodottnak" tartották ezt a rövid pár heti tapasztalat után megalkotott ítéletet. Az Erdélyi k isebbségi sajtó, de külön ö,s e n ennek az u i nemzedéket reprezentáló része azonban •— felette türelmesnek bizonyult. Meghallgatta és elkönyvelte a többségi és kisebbségi oldalról érkező panaszokat és mindezek atamán... mérleget készített. Ennek pedig végső eredménye és következménye az volt, hogy elismerte ia bírálók jóhiszeműségét, hangoztatta a kritika szükséges és hasznos voltát, azonban rámutatott tévedésük alapokára: ,.az állam méreteihez szokott szem mért éhé vei mérték fel a kisebbségi életet s így ítéletük sok esetben nélkülözte a fennálló nehézségek és akadályok mértékének reális isméiét ét. Az ítélet nagyrészben igy csak formálisan volt igaz, benne az alak', és anyagi igazság határvonala eltolódolt, tehát gyakorlati szempontból is elhibázottnak bizoni/nlt. De ez az állásfoglalás jó alkalom volt arra, hogy a kisebbségi életen belül, most már többségi vélem énylől támogatotton is rámutassanak erdélyi életük hibáira is, vagyis arra, hogy a régi Magyarország ..állami méreteihez szokott" s a kisebbségi pártokban vezérszerepet betöltött vezérférfiak talán irreálisan tul sokra értékelik a politikai harcot az eqyedül reális és hasznos gzadasági szervezkedés hátrányára. Az uj nemzedék pedig l—> határokon innen és tul — ma egyaránt ebben az irányban keresi a magyar tömegerő megszervezésének útját. Vagyis: a .magyar írók erdélyi utja folytán keletkezett vitában tulajdonkév nem a többségi és kisebbségi ellentét ütközött meai. hanem újra a generációs probléma nyert aktualitást. „Ennek a ^nemzedékben ellentétnek kiegyenlítése pédig — irja a kisebbségi élet egyik "kiváló magyar szakértője — az erdélyi, magyarság, vezetőinek halaszthatatlan feladata és életük munkája, amelyet a magyarság nagy ügyé szolgálatának önzetlenül szenteltek, nyomtalanul fog elmúlni és az utánuk következő nemzedék elismerése is elmarad, ha. ezt a kiegyenlítést meg nem találják." Vájjon honnem származik ez a generációs ellentét, amely ma már nemcsak a többségi, de kisebbségi magyar társadalom életében is koralakító erővé vált? Milyen titkos, vagykevésbbé titkos erőkből és forrdsokból táplálkozik ez a néha elalvó, néha uj erőre kapó szervezetlenül is szervezett mozgalom? Széniéinek, vártok, intézményei- állnak a Háta mögött, vaqy személytelenül a kor kényszerítő hatalma folytán érvényesül, mint elkerülhetetlen szabály, végzet, sors, amit múló és auenqe emberi erővel nem lehet megakadályozni, vagy megfejebbezni? Aligha tévedünk, i ha ennek az ellentétnél' alapokát az uj politikai, társaduimi vagy gazdasági rendben felnövő uj nemzedék kényszer alkahnazkodásában keressük. Az elhelyezkedést nem találó 'uj nemzedék többségi rétegének szemléletében is nagy változást okozott a trianoni helyzet, de a csonka határolón belül mégis 1 több-kevesebb változással intézményekben, formákban, lényegben még él az állami keretekhez és szükséqekhez alkalmazkodó magyar mult. De mi lett a határokon tul? Az állam alkalmazásából száműzte a kisebbségeket, a földreform tönkretette a magyar történeti osztályt, • a nyelvvizsgák Ipar; nadondlizálások felmorzsolták a középosztály nagy részét s csak annyinak maradt életlehetőség, amennyi feltétlen szükséges, hogy a politikai és közigazgatási admli isztréic lójától megfosztott kisebbségi nép kulturális vagy egyházi szükségletét kiszolgálja. ,.Kétosztályiívá" vált a magyar kisebbségi társadalom s „néptől függővé" vált az ottani magyar középosztály. A kisebbségi hivatására talált s már ebben a kényszerhelyzetben vagy szellemben felnőtt uj nemzedék tehát a történelem felsőbb értelmében csak rcálpoltikát űz akkor, mikennemzetpolitikai sikon a néperő megszervezésének keresztülvitelét sürgeti, -hogy miUfós tömegeivel állhassa 7/1 ját a durva többségi elnyonyásnak. de — ugyanakkor — középosztályának — vagyis — sajátmagának — kitermelésére, fenntartására, szaporítására uj lehetőséget is teremt, mikor gazdasági erejében gyarap/tan; akarja a magyar tömegerőt. „Az építés korszaka most következik — írja az erdélyi fiatahág egyik rezérorgánuma. Az építésznek azonban tudnia kell, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésére, mi pedig még 'a fundamentumot sem ismerjük eléggé. . . Jöhet, föltétlen jöhet a magyarság számára kedvező hatalmi konstelláció, de erre ölhetett kezekkel Várni őrültség és öngyilkosság. Az igazi erő önmagunk ereje és az Igazi segítség: ahogyan magunkon tudunk segíteni. . . Betegek vagyunk még, de mm halottak — az eljövendő egészsén jegyeit már maaunkon hordozzuk. . . Meg kell találnunk és ki kell építenünk a kisebbségi reál politika azon módszerét, mely a legteljesebb védelmet tudja biztosítani. . . A belső munkától, a szervezéstől, a magyarság lelkének és testének acélossá tételéből remélhetünk csak eredményeket." Mint acél a kovából uay lobbantotta szikrára és lánara a magyar kritikusok bírálata Erdély kemény 18