Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - A humanizmus gondolata a nemzetközi jogban

X Á humanizmus gondolata a nemzetközi jogban „A nemzetközi jog minden ellenkező látszat ellenére ma is él és hat. Végső célja igazi hivatása —, mint minden jognak — az egyéni boldogság, a civilizáció fejlődése, az emberség tökSetesbülésének előmozdítása" A világháború kegyetlen pusztítása vitán, amidőn az emberiséget valami egészen rendkívüli vágy fogta cl a metafizikai problémák iránt, a világ legtekintélyesebb jogásztestiilete az Institut de Droit International ezt a mondatot kiáltotta bele a világ ioigiájszságának lelkiismeretébe. Az Institut tndós tagjai, akik az Első Világháború kitörését — „ az emberi nem ellen elkövetett borzalmas merényletnek" deklarálták, minden bizonnyal ilyen módon akartak kifejezést adni az ő lelküket is megérintő metafizikai vágyódásnak. Az ünnepélyes 'deklaráícliiót Albert de G. de La Pradelle, a Inemzetközi jognak és a nemzetközi igazságnak ez a csodálatos idealizmussal megáldott kitűnő harcosa olvasta fel. Bőszedének további résziéiben La Pradelle professzor látnoki erővel kiölte meg: milyen irányban kell fejlődnie a jövőben a nemzetközi jogtudománynak: — A nemzetközi közigazgatási jogot kell minél nagyobb módon kibővíteni. 102i-ben nagyon nagy szükség volt erre az útmutatásra. Hugó Grotii/s fellépése óta talán akkor történt meg először, hogy a nagy embertömegek éppúgy, mint a tudósok és szakemberek tekintélyes része elvesztette hitét a nemzetközi jogeszmében. Ez nemcsak azért történt, mert a nemzetközi jngot a a világháború alatt sérelmek érték. A nagy eltávolodást a grotiusi koncepciótól főleg bizonyos jelenségek okozták. amelyek a világháború után keletkeztek. A jog leple alatt, a nemzetközi igazság álcájával olyan fogalmak és intézmények alakultak ki, amelyekben a valódi jogeszme hiánya, az önző politikum rejlése minnVn gondolkodó ember előtt már akkor világos volt. Az európai szellem megdöbbenve érzi. hogyan válik, — akkor, amidőn már a kultúra magaslatára emelkedett — sötét politikai eszközök és érdekek játékává. Hegel filozófiája győzedelmeskedni látszik: akik a nagv német filozófusra esküdtek, ujjonganak: Sme az erősebb állam akarata legyőzte a gyengét. Hiába volt a francia forradalom, hiába süvített át a szabadság szele a kontinensen — Európa úgy látszik a középkor ökölharcába és az afrikai dzsungelek törvényt nem ismerő állapotába süllyedt vissza. A különbség a kétféle ökölharc között csak az — kultúránk fejlettségi fokához arányosítva tulajdonképpen teljesen elenyésző, — hO'gy a szembenálló felek mások. Az egyének a fejlődési folyamán államokba tömörültek. Akkor az egyének, most az államok kerültek egymással szembe. Filozófiai támamasza is akad a helyzetnek, — amint sajnos ma már minden állapotot lehet utólagosan tudományos filozófiával alátámasztani. Akik uralomra kerültek helvzetük jogszerűségét igazolva látják a hamis tétellel: Der Staat der kann, der der darf auch. Ebben a kaotikus felfordulásbán. elvek és eszmék eme bábeli zűrzavarában — amidőn nemzetközi vonatkozásban a jog és politika egy képzetté olvadt össze — nagyon bátor, nagyon szép lépés volt az igazi tudomány kiállása a nemzetközi jog létezése és valósága mellett. Az azóta eltelt 16 év megmutatta, hío'gy amit ők a tudós jövőbe néző szemével megláttak, az azóta mindenki előtt nyilvánvaló lett. Mi már ismét hiszünk a nemzetközi jogban. A keserű tapasztalatok hatása alatt azonban különbség van a mi hitünk és a háború előtti generáció hite között. Mj is hiszünk abban, hogy a nemzetközi jog fogja a világot egiyszer irányítani, de viszont reálisan tudjuk, hogy nem irányítja még ma. A világégés borzalmai és az azóta kitört egyes hielyi háborúk, de sok más jel is megmutatta, hlogy az emberiség még nem emelkedett a fejlődés arra a magaslatára, amidőn az egyes államok közötti vitás kérdések jórészét a jogeszme kölcsönös tisztelete alapján, mindkét fél megelégedésére meg lehessen oldani. — Még kevésbbé jutott el odáig, amidőn létrehozható olyan univerzális szervezet, amely az egész emberi nemet magába foglalja. (A Nemzetek Szövetsége csak nagyon tökéletlen kísérlete ennek). Igv tehát, — jóllehet a pozitív nemzetközi jog részben a fenti kérdésekre vonatkozó szabályokat tartalmazza, — az idevágó nemzetközi jogszabályok, azokra, akik a nemzetközi jogot élő valóságnak hiszik, nem jelenthetik annak lényegét. Viszont lényege a nemzetközi jognak az a hatalmas jogterület, amelynek tételeit mindenki megtartja, mindenki tiszteletben tartja, mert érzi, hogy ezt így kell tennie. Kényszeríti erre őt a szolidaritás, amelyet minden embertársával mindenki feltétlenül érez bizonyos mértékig, a világjogi meggyőződés (reconnaissance mondiale de droit), amely párosulva a humanizmus gondolatával feltétlenül ott van minden ember lelke mélyében. Ez a jogterület a nemzetközi közigazgatási jog. Az imént azt mondtuk, hiogv a nemzetközi társadalom jogilag még nem szervezlhető. Viszont haladunk a cél felé, mert benne vagyunk a fejlődés hatalmas láncolatában. A politikai egyed sok más politikai egiyiedtáröáyal megalkotta a politikai államot. Ebből lassanként — egy egész történelmi kor evolúciójának tisztítótüzén keresztül haladva — a belső állami rend megszilárdulásával kialakult a jogállam. Az államok közötti jog! azonban, amely nemzetközi vonatkozásbari egyenlő tökéletességű lenne a jogállammal — ma még nem exisztál. Államközi téren a fejlődés lassabban halad. Ma, amidőn az államok közötti politikai kapcsolatok —, amint ezt a legújabb kor történelme igazolja, — igen magas fokra emelkedtek, s amidőn sokan már ,,superétat" kialakulásáról álmodoznak, s létre is hoztak egy politikai jellegű nemzetközi organizációt, — az államközi jogi érintkezésben még csak ott tartunk, hogy a nemzetközi jognak csak azt a részét fogadhatjuk el jogi valóságként, amely az egyének mindennapi életviszonyainak rendezésére vonatkoZ. OtuasáUtkU^'z! Élő kapcsolatban s állandó kölcsönhatással kívánunk lenni lapunk olvasóival s barátaival. A középeurópai szellemiségnek mindig megújuló s erőtadó orgánuma akarunk lenni, hivatásunkat azonban sokkal lüktetőbben tudjuk betölteni, ha érezzük olvasóink jóakaratát s nem (nélkülözzük nézeteiket, véleményüket, szempontjaikat, kritikájukat. Kérjük, lapunkat olvasás után ne tegyék félre, közöljék velünk mindazt, amit jónak s mindazt, amit helytelennek tartanak. 15