Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - Ausztria ifjusága tetteket akar

A Ausztria ifjúsága tetteket akar Nemzetközi kérdések taglalásánál tényekből kell kiindulni. Nemzetközi problémák sikeres megoldása ,csak úgy lehetséges, ha minden részletkérdésben tisztán látunk. Már maga a szó: „Középeurópai kérdés" annyit jelent, hogy megoldatlan problémával állunk szemben. Mert egyébként nem neveznék középeurópai „kérdés"-nek. Minden probléma megoldásához jóakarat és elfogulatlanság szükséges. Nincs értelme elméleti fejtegetésekkel egy probléma megoldásának nekivágni, ha nem akarnak egyszersmind pozitívumot alkotni. A megoldást nem korlátozhatja más, mint az elérhetőség lehetősége. A középeurópai kérdés tárgyalásánál mindenek előtt tehát az előítéleteket kell kiküszöbölni. Ez annál fontosabb, mert semilyen más nemzetközi kérdéssel szemben nem találkozunk annyi elfogultsággal, mint éppen a középeurópai kérdésnél. Elfogultsággal, mely főként politikai téren mutatkozik. Ha például osztrákok tárgyalják a középeurópai kérdést, valahol mindig kicsendül a régi, hatalmas osztrák császárságra való visszaemlékezés. Ez természetes is, mert melyik öntudatos állampolgár nem gondol szívesen hazájának dicsőségére? Ámde a kötelező kegyelet mellett sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemzetközi kérdések csak a valóság szemszögéből nézve oldhatók meg. És ha minden igazi osztrák ember szívében élnie is kell a régi államra való visszaemlékezésnek, a mai Ausztriától és az utódállamoktól kell kiindulnia minden, a jelenkor életlehetőségeit tárgyaló mozgalomnak. De éppoly kevéssé volna helyénvaló, ha ezen államok polgárai a középeurópai kérdés tárgyalásánál az uj Ausztria államformáját tennék illetéktelen kritika tárgyává csak azért, mert ez az államforma ellenkezik az ő államformájukkal. Óvakodjunk az ilyen beavatkozásoktól! Minden állam elemi kötelessége a középeurópai kérdés megoldása a középeurópai államok államformájára való tekintet nélkül. Egyszeribe véget vetne a nemzetközi együttműködésnek Középeurópa határain belül, ha ezek az államok követnék Németország példáját, amely arra törekszik, hogy az ú. n. antidemokratikus államokat egy blokkba tömörítse. Csak természetes, hogy Németországnak érdeke fűződik az ilyen tömörítéshez, mert egy ilyen államblokk szükségszerűen Németország abszolút vezetése alatt állana és Németországnak hatalmi túlsúlyt biztosítana. Eltekintve attól, hogy Ausztria, mely magában is autoritatív állam, egy ilyen készülőfélben levő blokkhoz való csatlakozás által semmit sem nyerne, hanem csak veszíthetne, felelőssége tudatában osztrák ember sohasem helyeselhet ilyen blokképződést, mert nyilvánvaló, hogy az legfeljebb a politikai hatalom megerősödésére vezethet, de sohasem szolgálhat gazdasági vagy kultúrális célokat. Ha már blokképződésről van szó — hiszen minden külpolitika végeredményben arra törekszik, hogy lehetőleg sok államot kovácsoljon össze egy mindnyájuk számára kívánatos közösségbe — inkább olyan blokképződés jöhet számításba, amely nem politikai értékeket termel, hanem a józan ész és célszerűség követelményeinek felel meg. Ha például Ausztria a legutóbbi években szoros kapcsolatokat teremtett és fog a jövőben is teremteni Olaszországgal, ez nem azért történik, mert mindkettőjük autoritatív állam, hanem mert a gazdasági együttműködés mindkettőjükre — különösen pedig Ausztriára nézve — szükségszerűség. Egészen más a viszony Németország és Olaszország között. Itt az indító okok elsősorban politikai természetűek s az azokból fakadó esetleges gazdasági előnyök másodrendűek. A középeurópai kérdés megoldásánál ki van jelölve Ausztria útja. Ausztriának, mint kis államnak — sajnos, nagyon ráillik a „térnélküli nép" elnevezés — ki kell válogatnia szomszédai közül azokat, amelyek gazdasági együttműködés esetén előnyöket biztosítanak számára. Olaszországról már szó esett. Kézenfekvő azonban, hogy kisentente államai érdekelve vannak az Ausztriával való együttműködésben. Ugyanez áll Magyarországra nézve is. Az osztrák gazdasági politika irányvonala tehát dél és kelet felé vezet. Az észak, tehát Németország felé irányuló igyekezet eddig nem járt megfelelő eredménnyel és nem is fog járni mindaddig, amíg Németország csak a nemfizető fogyasztó szerepét tölti be. Minthogy azonban ezzel a körülménnyel a jövőre nézve is számolnnuk kell, Ausztria gazdasági expanziója egyértelmű a többi szomszédállam felé irányuló gazdasági terjeszkedéssel. Kultúrális szempontból is ugyanez az expanziós iránya Ausztriának, mert nem tagadható, hogy az osztrák és a német birodalmi, az ú. n. nemzeti szocialista kultúrfelfogás között áthidalhatatlan szakadék tátong, melyet a nyelv közössége nem képes áthidalni. Ebben megegyezik az osztrák és német felfogás, hiszen maguk a nemzeti szocialista „kultúra" hirdetői hangsúlyozzák, hogy nincs, nem is lehet közösség nemzeti szocialista és egyéb kultúrtörekvések között. Az önálló Ausztriának nagy feladata mindenekelőtt az, hogy a világnak ma is a valódi német kultúra példáját szolgáltassa. Ausztria tehát gazdaságilag és kultúrális tekintetben dunai állam. Bár igaz az is, hogy a Duna mint földrajzi fogalom szűnik meg ott, ahol megszűnik a hajózhatósága. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fiatal osztrák nemzedék kész a középeurópai kérdés megoldásánál közreműködni. Tettrekész is. Tetteket akar, nem puszta szavakat és már eleve tiltakozik a népszövetségi gyakorlat, a határozathozatal, a papíron való el- vagy el nem ismerés szokásai ellen. Ausztria hűséges tagja a népszövetségnek, de azt követeli, hogy a népszövetség húsból, vérből való szervként működjön, mely feladatát nem abban látja, hogy megtörtént tényeket regisztráljon, hanem szent kötelességének tartsa, hogy az egyes államokat szolgálja. Ausztra ifjúsága tetteket 'akar. Ehhez tartozik, hogy nyilvánvaló ellentéteket nyíltan megbeszéljünk és elismerjünk. Ezen túl pedig megtaláljuk a közös célokat és azokért dolgozzunk. Ha Középeurópát újjá akarjuk alkotni, akarnunk kell a tettet! Bock Frigyes dr. (Wien.) KISEBBSÉGI KÖRLEVÉL. címen, elevenen összeállított tudósítást küldött szét a pécsi egyetemi kisebbségi intézet. Ismerteti jugoszláv irányú tudományos kutatómunka megindulását; a Határokon túl című rovatában írja: a Slovenska Liga túlnyomórészt magyar községekben 21 új iskolát létesített, Pozsonyban megalakult a csehszlovákiai magyar középiskolai tanáregyesület. Keletről még mindig csak lesújtó hírek jönnek; állami tanár csak vérbeli román lehet, a jelenlegi kisebbségi tanárokat haladéktalanul nyugdíjazzák — indítványozza a középiskolai tanárok kongresszusa. 21