Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

17 büntetéssel sujtatik; nem visszásság ez még akkor sem, ha a két terhelt ügye egyidejűleg kerül elbírálás alá. Annak a törvényhozói célzatnak, mely büntetőtörvénykönyvünk 2. §-át szülte, a legenyhébb intézkedés alkalmazása éppűgy megfelel, mint az enyhébb törvény visszahatása: az a jogpolitikai tekintet, hogy a legenyhébb intézkedés mellőzése elemi igazságérzetünkbe ütköznék. Ha maga a törvényhozás ily sürün változtatja erkölcsi nézeteit, méltán érdemel elnézést a terheltnek erkölcsi ingadozása. Nem kívánhatjuk, hogy belátása szilárdabb legyen a törvényhozó belátásánál. És nem idézheti-e fel részvétünket az is, hogy gyakran nem a vádlotton múlik, hogy büntetésének elintézése nem a legenyhébb törvény hatálya alatt kerül sorra.*0 Angyal űrnak teljes érzéke van e humanisztikus szempontok iránt (78. 1.), de azt hiszi, hogy azok érvényesülését nem szabad a véletlentől függővé tenni. Csakhogy ez esélyeket nem lehet kiküszöbölni az életből, azok minden rendszer mellett, bele fognak játszani sorsunkba, akár a régi enyhébb, akár az új enyhébb törvény lesz az úr fölöttünk. Az a felfogás, hogy a tettesnek „szerzett joga" volna a cselekmény elkövetése idején hatályban volt törvény alkalmazására, ily formában persze nem állhat meg. Ez az elmélet felforgatja a processualis helyzetet. A bünperben nem a terhelt keres jogokat, hanem ellene érvényesít jogokat az állam. Itt lényegileg nem ügyfelek közötti jogvitáról van szó, hanem a büntető hatalom, a jus puniendi gyakorlásáról. Szigorúan véve nem is volna szükség perre, az állam büntethetne biró közbelépése nélkül is; de fontos közszabadsági érdekek követelik, hogy a feltétlen államhatalom korlátoztassék. A bünper csak formailag per, csak biztosíték az önkény ellen; az igazságot nem az ügyfél petitumához képest osztják, hanem attól függetlenül, esetleg ellenére is. Ha az egyrészt az állam, másrészt a terhelt érdekeinek biztosítása végett a per alakiságai fogadtatnak el, ez nem valamelv logikai kényszerűség folyománya, hanem a büntetőjogon kivül álló szempontok eredménye.11 íme, legfontosabb intézményeink egyikét, a bűnpert sem lehet logikailag megalapozni. 40 Frank, Slrafgesetzbuch 11. kiad. (1915.) 20., 22. II. 11 Berner, Wirkungskreis der Strafgesetzc (1853.) 2. 1. Str -R. 1. kiad. (1002 ) 108 1. Fingcr,