Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adalékok Biharvármegye XIX. századeleji fenyítőeljárási gyakorlatához. [1.r.]

295 hó 30. napjáig az egyesület titkári hivatalának címére (V., Szemere-utca 10.) postán, ajánlva kell küldeni. 6. A pályamunka idegen kézzel vagy géppel, tisztán és olvashatóan irva és lapszámozva legyen. 7. A szerző nevét, foglalkozását és lakhelyét tartalmazó lepecsételt levélen ugyanaz a jelige álljon, amely a pályamunka címlapján olvasható. A lepecsételt levélben foglalt esetleges kikötés, feltétel tekintetbe nem vétetik. Álnév alatt vagy névtelenül pályázónak a pályadíjat nem adják ki. Nem tarthat igényt pályadijra oly munka sem, amelyet többen közösen nyújtottak be. 8. A pályadíjnyertes munkát a Magyar Jogászegylet akár Értekezései között, akár KönyvkiadóVállalatában külön tiszteletdíj fizetése nélkül közzéteheti. 9. Jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratát a szerző egy éven belül átveheti. Árdrágító visszaélés könyvekkel. A 3678/917. M. E. számú rendelet (Lr.) 28. §-a szempontjából is fölöttébb aktuálisak azok a fejtegetések, melyek a Deutsche Juiisen-Zeitung ez évi 5—6. számában olvashatók arról, hogy a könyv is közszükségleti cikk és hogy a könyvkiadók részéről történt köztudomású áremelések mértéke épen nem indokolt. Ha áll ez az uj könyvekre, még sokkal inkább érvényes a régebbi munkákra, amelyeknek jórésze évtizedekig hevert a könyvkereskedők polcain és csak a háborúban megnövekedett olvasási kedv csalta c-lő onnan azokat. A háborüban beállott drágaság egyáltalán nem hozható összefüggésbe ezekkel a könyvekkel, amelyekel annak idején egészen más viszonyok közt adtak ki. A háború előtt megjelent közismert Reklámfüzeteknél például a háborús nyereség a beszerzési árnak 248%-a, az eladási árnak pedig mindig 71%-a! Különösen visszásnak tűnik fel ez az árdrágítás akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a könyvkiadói és könyvkereskedői üztlet a háború alatt — kivéve esetleg a tisztán tudományos munkákat — hatalmasan fellendült. Ma jóformán a könyv az egyedüli cikk Németországban amelyet „jegy" nélkül korlátlan mennyiségben lehet vásárolni és így ajándék céljára a (leginkább alkalmas. A közönség vásárló képessége pedig jelentékenyen emelkedett, különösen azoknál, akik háborús nyereségre tettek szert, nemkülönben a munkásoknál. Épen nem áll tehát összhangban a német könyvkereskedelem ideális tradícióival a német könyvkereskedelem ideális tradícióival a német könyvkereskedők börze-egyesületének 1917. október 8-án hozott úgynevezett goslar-i határozata, mely szerint könyvkereskedői forgalomban minden könyv árát 10%-al fel kell emelni, tekintet nélkül arra, hogy ez az áremelés indokolt-e vagy sem. (B—s.) Román nemzeti dal eléneklése mint izgatás. A m. kir. Curia 6319/19. számú ítéletében olvassuk a többi között a következőket: Vádlottak a román hadüzenet megkezdése és a románoknak hazánkba való betörése után, 7—8 emberből állló gyülekezet előtt nyilván abból a célból, hogy az ellenséghez való vonzalmuknak adva kifejezést, a jellenlevőket hasonló érzelmekre buzdítsák s bennük a magyarok ellen gyűlöletet keltsenek, olyan román nemzeti dalt énekeltek, amelynek értelme az, hogy „Románia édes anya, én innen nem fogok elmenni, ne félj román, ne félj"; alkalmas volt arra, hogy a román nemzetiségű magyar honosokat a magyar nemzet ellen gyülöleíre izgassa. A cselekményükben tehát a BTK. 172. §-ának második bekezdésében meghatározott bűncselekménynek tényálladéka felismerhető; következésképpen nem