Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - A kir. ügyészség szervezetének reformjáról. A Magyar Jogászegylet 1918. március 23-iki teljes ülésén tartott előadás

258 Amig az esküdtszék ós a pótmagánvád érdekében folytatott küzdelem sókért ért el a BP. megalkotásában, az ügyészség függetlenítése nem sikerült. Igaza von Holtzendorffnak abban, hogy esküdtszék és államügyészség 1848. óta a történeti kölcsönhatás viszonyában vannak. Amazt, mint az állampolgári szabadság és személyes biztonság garanciáját kívánták, emezt mint a kormányok hatalmi érdekeinek szervét tűrték és engedélyezték. A bárói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891 : XVII. t.-c. csak retrográd irányú módosításokat tett az ügyészi alaptörvényen. Minthogy az eredeti két főügyészség helyett az 1890 : XXV. t.-c. 11 főügyészség szervezését rendelte el, az 1891 : XVII. t.-c. 53. §-a az ügyészek áthelyezhetőségét kiterjesztette a főügyészekre, sőt az akkor még nem is létező koronaügyészhelyettesekre. A koronaügyészre bizonyára csak azért nem, mert azzal egyenrangú más ügyészi álláis nincs. Az 54. §. pedig hatályon kivül helyezte az alaptörvény 7. §-ának azt a rendelkezését, hogy a megbízás megvonása esetében az illető ügyészségi tag rangjának és fizetésének megtartása mellett azon törvényszék bíráinak sorába lép, amely mellé rendelve volt. Ez a változtatás annyit jelent, hogy a budapesti kir. ügyész akarata ellenére az ökörmezői járásbírósághoz nevezhető ki járásbíróvá, mely sivár helyzetében csak az nyújthat neki némi vigaszt, hogy a szabályszerű költözködési költséget megtérítik. Viszont azonban elveszti ügyészi pótlékát, ha ugyan van, mert a későbbi törvények e tekintetben is visszaesést jelentenek. Ez volt az a szervezet, amelyben a magyar kir. ügyészséget a BP. találta. És bár a BP. a legálitás elvét fogadta el, életbeléptetésével az ügyészségnek az opportunitás elvéhez szabott szervezetén lényeges változás nem történt. A koronaügyésztől, akinek állását ekkor betöltötték, le az ügyészi megbízottig teljes alárendeltségben maradt a kir. ügyészségnek minden tagja az igazságügyminiszterrel szemben, aki nekik minden ügyben kötelező utasítást adhat, ennek nem teljesítése s nem kellően végrehajtása esetében pedig — a nehézkesebb és nem mindig eredményes fegyelmi eljárást nem is említve — őket áthelyezheti vagy a megbízást tőlük megvonhatja.