Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - Alanyi bűnösség a magyar pénzügyi büntetőjogban. [2.r.]

vesszük irányadónak, ez esetben az említett megállapítást — indítvány hiányában — a BP. 325. §. 1. bek. kizárja, amely világosan rendeli, hogy a biróság semmiség terhe alatt nem lehet ítélet tárgyává oly tettet, amely miatt a vádló vádat nem emelt. Szó fér a kir. Curiának azon ujabbi kijelentéséhez is, amellyel a legutóbbi határozatában a dologházat már nem tekinti ugyan különleges büntetésnek, hanem azt büntetés jellegével bíró intézkedésnek nevezi. Ugyanis egy intézkedést soha sem lehet büntetőjogi szempontból büntetésnek tekinteni, amint ez különben kiviláglik a BN. rendelkezéseiből, ahol kételyek elkerülése végett a fiatalkorúak ellen alkalmazható fenyitési nemen célzatossággal nem lettek büntetéseknek, hanem intézkedéseknek megjelölve, amiből nyilvánvaló, hogy a törvény a megjelölésben kifejezésre jutó megkülönböztetéssel dokumentálja a különbséget a büntetés s az intézkedés fogalma közölt. Az ellentmondó határozatok igazolják, hogy útvesztőbe visznek azok az érvek, amelyek az ellen felhozatnak, hogy a dologházba való utalást mint refonnatio in pciust vonatkozó perorvoslat nélkül nem lehetne alkalmazni. A BP. 387, §-a kifejezetten csupán a büntetés súlyosbítását, felebbezés hiányában, tiltja, azt pedig vitatni sem lehet, hogy a dologház büntetést képezne. Hogy a BP. 387. §-ában óvóinlézkedésröl einlilés téve nincsen, ez annak tulajdonítandó, hogy akkor, amidőn a büntető perrend törvénybe iktattatott, a büntető jogszolgáltatásban más irányelvek voltak, mint jelenig! ugyanis akkor csupán a materiális büntetés alkalmazása kívántatott és csak a büntető perrend éleibe léptének utáni időre esik a büntető jogban folyton fejlődő az a modern átalakulás, amely a kriminalitás elleni küzdelemben az egyénicsitésscl kapcsolatban az erkölcsi büntetés alkalmazására is vezetett. Hibás dolog tehát most a felvetett kérdésben a BP. 387. §-ával érvelni amellett, hogy a dologház is büntetőjogi szempontból büntetésnek tekinthető s ezért vonatkozó felebbezés hiányában a BP. 387. §. értelmében a dologházba való utalással, a vádlott helyzete nem súlyosbítható. A törvénynek csak elkerülheblen szükség esetén kell kiterjesztő magyarázatot adni és nincsen semmiféle ok arra, hogy a BP. 387. §. 3. bekezdésébe bclemagyaráztassék olyan rendelkezés, amely a törvényhozó szándékától és a törvény intenciójától távol állott. Az óvóintézkedést nem lehet a büntetéssel összecserélni s összezavarni és nem is szabad az óvóintézkedésnek azt a meghatározást adni, hogy az büntetés jellegével bír, inert habár szorosan véve minden óvóintézkedés praevcnliv célra szolgáló fenyitési jelleggel bir, de ezzel az nem válik büntetéssé, mivel csakis a törvény által deklarált közjogi természeti kényszereszköz tekinthető büntetőjogi szempontból büntetésnek. Ma pedig vitán kívül állónak fogadtatik el az, hogy a dologház nem képez büntetési nemet, hanem az a felnőtt bűnözők javító iskolája, ez esetben a dologházba való utalást nem lehet sem vádlói indítványhoz, sem felcbbezéshez kötni, hanem annak elrendelését vagy mellőzését tekintet nélkül a BP. 325. §-ára, az ítélő biróság belátására kell bizni.