Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A fiatalkorúak védelme és a háború. A fiatalkorúak szegedi felügyelő hatóságának működéséről

14 helyezett (feltételes szabadságra bocsátott) 163; próbára bocsátott 309; megdorgált 549 és egyéb okból 76. Figyelemreméltó és lelkesítő hatású a jelentésnek az a szerényen meghúzódó adata, hogy a felügyelet alatt volt fiatalkorúak sorában közel háromszázra megy ez év elejéig a hadbavonultak száma s mint a jelentés mondja: „nem lehetett őket itthon tartani, a lelkesedés heve vitte őket azok sorában, akik a hazáért küzdenek s habár fájó szivvel, de büszkeséggel búcsúztunk minden egyestől, amikor menetszázadával a harctérre indult." S lám, ez a lélekemelő körülmény egyszeriben ezeknek a sorainknak is megadta a — há borús időszerűséget, A szegedi felügyelő hatóság egész területén, — hol jelenleg összesen 1989 tag működik 32 tanácselnök vezetése alatt, — nagyarányú mozgalom indult meg az elesett katonák árváinak támogatására. Ez a nagy iszociális jelentőségű mozgalom — mely a most folyó esztendőben, az eredményes sikereitől ujabb éltető erőt nyerve, egyre nagyobb arányokat ölt, — 1914jben ( karácsonyi ajándék megváltása" címén nem kevesebb, mint 5513 korona 74 fillért jövedelmezett; ebből a tekintélyes összegből a felügyelő hatóság 3000 koronát az Országos Gyermekvédő Ligának küldött el az árvák elhelyezésére létesítendő intézmények céljaira, a többit pedig a hadbavonultak gyermekeinek felruházására fordította. Ezt már aztán igazán alig lehet méltóbb kommentárral kisérni, mint azzal, hogy: a jótett magát dicséri. Itt kell megemlítenem azt a nemes elhatározást is, hogy a hatóság gyűjtés utján egy „gyorssegélyalapot" létesített, be is gyűlt ilyen módon 1550 korona, mely sok nyomorgónak a könvnyeit szárította le, ha csak egy-két pillanatra is. Örvendetes módon felel meg rendeltetésének az Országos Gyermekvédő Liga által fenntartott szegedi Árpád Otthon, de minden tekintetben betölti célját a „Fiatalkorúak foglalkoztatóműhelye" is. Az előbbiből 1914-ben 42 fiu helyeztetett ki kísérletileg, míg az utóbbi működésének egy nemeislelkü, 50.000 koronás alapítvány adott hatalmasabb lendületet, a csonkitott és béna katonák jelenlegi testi állapotuknak megfelelő ipari kiképzésére, gyógykezelésére és családjaik támogatására. Ezt az ipari kiképzést a fiatalkorúak foglalkoztató műhelye vállalta magára s a jelentés szerint már van is egy félkarú katonája, akit, — mint leendő asztalosmunka vezetőt — a felügyelő hatóság a bécsi In-