Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A fiatalkorúak védelme és a háború. A fiatalkorúak szegedi felügyelő hatóságának működéséről

12 indítványt kellő időben előterjesztette a közhivatalnok sértett. Ilyenkor sem lehet tehát azt mondani, hogy mivel az indítvány nem hiányzik, most már csak a tényálladék és büntetési tétel szempontjából lehet vizsgálni az enyheség kérdését, s ezen az alapon nem lehet a régi törvényt, mint enyhébbet alkalmazni. Hanem az uj törvény tényálladékának a fenforgiásával kiell megelégedni, mely pedig a vádlottra nézve kedvezőtlenebb. (L. erre dézve a Bűnügyi Szemle III. évf. 9. számában — 414. s köv. 1. — között fejtegetéseimet. Az uj törvény szerint kell a büntetést is kiszabni, amely pedig súlyosabb, mint a BTK. 260. §-é. Ez pedig lehetetlen konzekvenciája volna az uj törvény enyhébb voltát erősítő felfogásnak, mert nem jelentene egyebet, mint azt, hogy az enyhébb törvény — súlyosabb. Nem is lehet az enyheséget a konkrét eset szempontjából megállapítani, hatnem absztrakté kell azt vizsgálni. Ilyen látószögből azonban nem hasonlítható össze a két törvény a kifejtettek szerint olyan alapon, hogy a magánindítvány megkövetelésére, illetve szükségtelenséglére vonatkozóan melyik az enyhébb, haniem csak a tényálladék terjedelmié és a büntetési tétel súlyossága alapján. Az ilyen összemérés eredménye pedig a régi törvényt mutatja enyhébbnek. A fiatalkorúak védelme és a háború. — A fiatalkorúak szegedi felügyelő hatóságának működéséről. — Irta: ZSOLDOS BENŐ, kir. járásbiró, a fiatalkorúak felügyelő hatóságának tagja. Szinte természetszerű dolognak vagyunk kénytelenek elismerni ezekben a mai történelmi pillanatokban azt, hogy — bármennyire iparkodjunk is figyelmünket akárhányszor ellenkező irányokba terelni — bizony valójában alig is érdekli most egyéb az olvasók százezreit, ha csak nem olyan közlemény, melynek sorai közül az élet- és vagy önpusztító ágyuk torkának bömbölése, haldokló vitézek utolsó nyögése visszhangzik a lélekben. De épen annál inkább kell megbecsülnünk minden olyan alkalmat, mely a most viharzó háború orkánjai közben a csendes, emberbaráti tevékenység eredményeit tárja élőnkbe, a „front mögötti" munkásságnak önzetlen odaadásra, nem kevesebb hősies-