Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

BŰNÜGYI SZEMLE Szerkesztő : DR. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Előfizetési ár a „Büntető Jog Tárá"-val együtt egész évre Í6 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, L, Krisztina-körut 155— Í57., I. 2. szám. Budapest, 1914. november 15. III. évfolyam. A becsületsértő cselekményekről. Irta: TARNAI JÁNOS, curiai tanácselnök. Harmadik közlemény.*) 5. Az exceptio veritatis. „Igazmondás nem emberszólás", ezt tartja a közmondás; de ez így nem jogi szabály. A társadalmi együttélés zavartalansága nem engedi meg, hogy a szókimondás erkölcsi bátorsága korlátlanul érvényesüljön. Nem is tekintve a ,,conventionalis hazugságokat", melyek a valótlanságok nyűgét rakják a társadalmi emberre s a melyek (mint például bizonyos tiszteleti cselekményeik elmulasztása) még büntető sanctio alatt is állanak: negativ kötelességekkel is terhelve vagyunk s ezek közé tartozik az is, hogy az igazat ne mondjuk meg feltétlenül. De van e kötelességeknek pezitiv oldaluk is: bizonyos körülmények között az igazat meg kell mondani, még akkor is, ha mások sérelmével jár. Az egyéni és a társadalmi hátrányoktól való megóvás utilitarius szempontja ez, melyet a rómaiak így fejeztek ki: „Aki a gonosztevőt megbélyegzi, azt elítélni nem jó és méltányos; mert a gonosztevők bűneit ismerni szükséges és hasznos" (1. 18. pr. D. 47., 10.). De nem csak ezekre a súlyos esetekre kell gondolnunk. Vannak az életnek apró viszonyai, melyekben a feddés, a korholás, az erősebb szó, ha valóság van benne, kell hogy szabad legyen; a társadalmi érdek ily esetekben menthetővé teszi az injuricsuc ellenhatást is, ha fedi a tényeket. Akit töltött fegyverrel vagy a tűzzel gondatlanul bánni látok, azzal szemben Megjelenik minden hó I5-én, augusztus és szeptember hó kivételével. •" Kéziratok vissza nem adatnak. ::: *) Az előző közleményeket lásd II. kötet 10. szám 437. 1. és III. kötet 1. szám 1. lap.