Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

58 — s a számítás egész pontosságával veszi el az utolsó betevő falatot a megszorult családapától s földönfutóvá teszi, vagy az öngyilkosságba kergeti. Ne áltassuk magunkat! A kultúra és civilizáció szépíteni akarja a bűnösök lelki világát, pedig amíg a nyomor, az alkohol uralkodik a nép rétegein, amíg az emberek a törvény örve alatt a könnyebb és fényűző életmód elérése érdekében egymást legázolják, mikor a valláserkölcsi alapot, ma-holnap már sutba akarják dobni, mikor a társadalmi élet és felfogás azoknak kedvez, akik minél kevesebb munkával, de annál több ravaszsággal és úgynevezett életrevalósággal tudnak vagyont szerezni, — addig ne beszéljünk arról, hogy a mai kultúra és civilizáció a bűnözés faj súlyát enyhítheti. ' Voltak hajdan is izgatók Magyarországon, akiknek szükséges volt ez a megélhetésre, a politikai töke gyűjtésére, mert különben talán éhen haltak volna, mert másképpen fel nem tűnhettek, a mai korban élő igazi izgatók, meggyőződésből ellenségei a magyar nemzetnek s mert a kultúra sok módot és eszközt adott a kezükbe, sokkal veszedelmesebbek is. „A kultúra büntetést enyhítő hatása kézzel fogható", mondja Angyal s ez így is van, mert a civilizációval vele kell járni a kegyetlenség eltörlésének, ámde a civilizációnak s a kultúrának sem szabad az enyhítést odáig vinni, mikor a büntetést a megtorló, javító s a társadalmi védelem jellegéből kivetkőztetik s az közönséges közigazgatási rendszabállyá válik. E tárgyban különben igazán szép és megszívlelendő elveket fejteget dr. Friedmann Ernő „A büntetőjogi alapfogalmak" s Heller Erik az „Adalékok a büntetéskiszabás alapvető kérdéseihez törvényhozási és Ítélkezési szempontból" című dolgozatokban, amely kérdéshez Edvi Illés Károly is hozzászól az ő világos elméjével, de belevág ebbe a kérdésibe Bernoláknak értekezlete is. Bernolák különben a megoldandó büntetőjogi kérdéseknek oly tömegét tárja elénk, hogy egy kissé megrettenünk attól a gondolattól, hogy ha ezek mind megvalósulnának? Majd idővel, lassan, apródonként, de ne ilyen sietve! Az elvek ugyan nem kifogásolhatók, s különösen tetszik nekem egy pár kijelentése, amely igazán meg is valósítható „Az új kódex vezérgondolata csak a célszerűségi gondolat lehet, hogy a jogrendet a bűntettesek egyéniségéhez mért eszközökkel a kriminalitás ellen hatályosan meg kell alkalmazni." E vezérgondolat mellett széles területen az erkölcsi felelősség és igazságosság alapeszméjén, a beszámithatóság és a bűnösség kipróbált fogalmán s a büntetésben nyilatkozó megtorlási gondolaton kell a kódexnek felépülnie." Ez a felfogás felel meg a mi felfogásunknak is, — e nélkül a bűnösség s a büntetés kérdése meg nem oldható; minden más felfogás lehet nagyon szép az elméletben s annak túlhajtásában, de az Isten mentsen meg bennünket a gyakorlatban azoktól a mondva készült kísérletezésektől. Számtalan kérdésben kellene még a fiatal tudós professzor mellé állani, hogy p. o, többet ne említsek, a korlátozott beszámíthatóságú bűntettesek csoportjával való elbánást illetően „A büntetés alkalmazásánál a cselekmény tárgyi súlyának meg kell maradnia, amely nem egyéb, mint a bűntettes erkölcsi bűnösségének nagyobb mérve s egyuttai nagyobb veszélyessége is!"