Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

33 a csalárd és vétkes bukás, mely 1866-ban mutat emelkedést, a pénzpiacon beállott válságok hatása alatt szökkent magasabbra stb. A háborús éveket követő, nagyarányú általános felszaporodás szintén különböző tényezők összműködésének tulajdonítandó, így az ipar pangása, mely a munkáskezek elvonásából s a pénzhiányból ered, többnyire utóbb érezteti hatását, tehát — ha a háború csak pár hónapig tartott — rendszerint az azt követő évben állott be e — tulaj donképen gazdasági jellegű — tényező látható eredménye. Hasonló — közvetlenül szintén gazdaságilag ható s utóbb érezhető — tényező az elesettek és sebesülés következtében munkaképtelenek számának kisebb-nagyobb volta, mely a magángazdaságokban idéz elő nyomort, kétségbeesést (ez a tényező eredményezte valószínűleg az öngyilkosságok számának szaporodását is; Starke adatai szerint 1871-ben 2723-man, 1872- ben 2950-en vetették el maguktól az életet s hogy ez a szaporodás közvetve a háborúval függ össze, bizonyítja az 1873- ik évben beállott leszállás: 2826-ra). Mindezeknél erősebben befolyásolja a kriminalitás kedvezőtlen alakulását s főleg az erőszakos cselekmények számának felszökkenésében érezteti hatását az a körülmény, hogy a hadviselt katonák visszatérve a háborúból bizonyos — az élet, testi épség és vagyoni javak tisztelete irányában mutatkozó — érzéketlenséggel vagy legalább is erkölcsi eltompultsággal telítve foglalják el helyüket a polgári társadalomban (Lombroso 198. 1., Colajanni 576. s köv. 1., Bonger 572. 1., Liszt 242. 1.) és amennyire igaz Colajanni ama mondása, hegy: „II genio della guerra si nutre d'oro e di sangue" (i. m. 574. 1.), épúgy kétségtelen, hogy a háborút követő békés időszak szelleme is sokáig a megelőzőleg még megengedett, sőt parancsolt ölési és rombolási szenvedély jeleit hordja magán. E szenvedély, mely a harcolókban szuggesztíve és az utánzás törvényénél fogva hat, s amelynek felkeltését a hadviselő állam és társadalom minden lehető eszközzel megkísérli („der Staat tut vor und bei der Kriegeserklárung und in der Schlacht alles, um diese Suggesticn auch zur Wirkung kommen zu lassen": Wulffen 425. 1.), oly mély gyökeret ver a lélekben, melyeket egyhamar kitépni alig lehet s amelyek még akkor is vetnek ki magukból — az erőszakos cselekmények képében — hajtásokat, midőn ezekre az immár békés társadalomban semmi szükség