Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

22 Amaz annyiban idéz elő változást, amennyiben a hűtlenség, lázadás, gyilkosság, szándékos emberölés, a közegészség elleni halál okozásával elkövetett bűntett, rablás, gyújtogatás, vizáradás okozásának büntette, a vaspályákon, távirdákon (távbeszélő) vagy hajókon elkövetett közveszélyü cselekmények bűntetteire (BTK. 142—162., 278—282., 283. §. 2. bek., 315. §. ut. fordulat, 344—349., 422—424., 426—428., 429—431. 433., 434—436., 444. §§. és HBT. 21. §. első íord.) a BTK. által meghatározott rendes büntetései helyébe a bűnösségnek egyhangúlag történő megállapítása esetében a halálbüntetés lép és pedig tekintet nélkül arra, vájjon befejezett cselekmény avagy kísérlet, illetőleg tettesség, felbújtás avagy bűnsegély terheli-e vádlottat. A halálbüntetés ezekben az esetekben csak akkor mellőzendő, ha vádlott a tett elkövetésekor huszadik életévét még nem töltötte be, mikor ís a halálbüntetés helyett tíz évtől husz évig terjedhető fegyházbüntetés és ha vádlott tizennyolcadik évét sem tölötte be, öt évtől tíz évig terjedhető fogházbüntetést kell kiszabni, — viszont mellőzhető a halálbüntetés, ha a rögtönitélő bíróság a halálbüntetésnek egy vagy több, a büntetésre legméltóbb egyénen foganatosított végrehajtása által a nyugalom és rend helyreállítására szükséges elrettentő példát már megdata, mely esetben a kevésbbé bűnös résztvevőkre halálbüntetés helyett életfogytig vagy tíztől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetés szabható ki (HBT. 12. §. 4. pont, 1912:XXXII. t.-c. 444. és 1912: XXXIII. t.-c. 444. §§-ai, valamint a 12002/1914. I. M. E. sz. rendelet 38. §-a). A polgári büntetőbíráskodás alá tartozó egyéneknek a honvéd büntetőbíráskodás alá helyezése, mely az 5491/1914. M. E., illetve a 12003/1914. I. M. E. sz. rendeletekkel meg is történt, szintén jelentős változásokat idéz elő az anyagi büntetőjogban, mert a jogosulatlan toborzás (Kat. BTK. 306—313. §§.), az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábítás vagy segélynyújtás (314—319. §§.), a kémkedés és az állam hadiereje ellen intézett egyéb cselekmények (321—331. §§.), a katonai behívó parancs iránti engedetlenségre csábítás (1890:XXI. t.-c. 6. és 8. §§.) és a most említett cselekmények utján elkövetett szigorúbban megtorlandó bűncselekmények eseteiben a katonai BTK. szabályai alkalmazandók, melyek úgy a büntetés (gyakori a halálbüntetés, így a Kat. BTK. 307. §., 317. §. ut. bek. 322. §. első bek., 328. §.), mint egyéb tekintetben (a segéd többnyire úgy büntetendő, mint a tettes: Kat. BTK. 311., 322. §§., bizonyos esetekben büntetés alá esik a meg nem akadályozás és fel nem jelenés: Kat. BTK. 312., 323., 326., 330. §§.) lényegesen eltérnek a BTK. rendelkezéseitől. Mindezeket az anyagi jogba vágó rendelkezéseket jeliemzi a megtorlás, sőt elrettentés elvének előtérbe nyomulása, a felelősségre vonhatás határainak kitolása (a HBT. 30. §-a értelmében az e törvény II. fejezetében meghatározott vétségek kisérlete büntetendő) s egyáltalán többrendbéli általánosan elfogadott büntetőjogi alapelvnek áttörése (így a HBT. 25. §-ának ut. bekezdése értelmében az e szakasz előbbi két bekezdésében meghatározott bűncselekmények elkövetőinek felelősségére az 1848.XVIII. t.-c. 13. és 33., — melyek helyébe az 1914:XIV. t.-c.