Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója

68 hol a javítással, hol meg az elrettentéssel, majd az ártalmatlaní­tással, majd pedig a mestersége kiválasztással igyekszik elérni. így szabadult ki a halálbüntetés, mint büntetési eszköz a tudománytalan elmélkedések vonzköréből s került bele a tudo­mányos megfigyelések centrumába. Téves volna azonban azt hinni, mintha jelenleg már csak kizárólag a tudomány fegyverei mérkőznének össze a halálbüntetés mellett és ellen folyó küz­delemben. Még sajnos ma is százados előitéletek, érzelmi mo­mentumok s a tudomány ujabb eredményei iránti elfogultság az az áthidatlhatatlan fal, melyen az abolicionalisták küzdelme a legtöbb helyen hajótörést szenved. Ha nem a megtorlás a büntetés célja, kérdezzük: a halál­büntetés a relativ büntetési célok melyikét valósit ja meg? Elmé­letileg természetesen, csak az általános megelőzés, az ártalmat­lanítás és a mesterséges kiválasztás céljai jöhetnek tekintetbe. S a halálbüntetés védelmezői kétségkívül a generális pre­venció hangsúlyozásával tartják a laikus közfelfogás előtt a leg­erősebben magukat. Az élet elvételével kifejezett elrettentés oly intő momentum, mely az állam polgárainak a halálbüntetéssel fenyegetett büntettek elkövetésétől való visszatartását nem té­vesztheti el. Mert ha a legsúlyosabb büntetés nem rettent vissza a büntetendő cselekmények elkövetésétől, ugy várható-e ilyen hatás a sokkal enyhébb szabadságvesztés büntetésektől? így okoskodik ma még sok jogász és majdnem minden laikus. Csak amint általában leglogikusabban felépített filozófiai rendszerek a gyakorlati megfigyelések adalékain siklanak el és dőlnek össze akként az egyébként logikus detuktiv következte­tések is az induktív megfigyelések eredményein törik ki a nya­kukat, így van ez a halálbüntetés kérdésénél is. E helyen csak pár legjellegzetesebb megfigyelésre hivat­kozunk. A bűntettesek biológiájának tudományos tanulmányo­zásával megállapítást nyert, hogy a gonosztevők igen tekintélyes percentje a szervezetileg abnormis egyének közül sorakozik. Majd pedig a kísérleteknek a bűntettesek különböző csoportjaira való kiterjesztésével nyilvánvalóvá lőn, hogy a szervezetileg ab­normis bűntettesek legnagyobb százaléka ép a legsúlyosabb go­nosztevők között fordul elő. Ehhez kapcsolódik két más megfigyelés. Az egyik az, hogy a történelem tanúsága szerint a halálbüntetés leggazdagabb ara-

Next

/
Thumbnails
Contents