Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

51 lati esetek beállításával ; — s végül igen nagy fontossággal birna a feltételes szabadság és kisérleti kihelyezés terén szerzett tapasztalatoknak ismertetése, itt-ott szintén példák és esetek beállításával. Ide vonatkozólag is azonban az volna a véleményem, hogy az e körbe tartozó anyag is, bárha esetleg nem is egészen, de mindenesetre kilenc-tizedrészében a vidék eseteiből, illetve a fiatalkoruaknak a vidéken azaz különböző vidéken elkövetett büntető jogszabályokba ütköző cselekményeiből vétessék az I. pontban érintett okoknál fogva. Az ide vonatkozó anyag a tanfolyam anyagában vagy önállóan volna kezelhető, de esetleg az I. alatti előadás-sorozatba illeszkedve be avval kapcsolatban illetve azzal szerves összefüggésben volna tárgyalható ; — s ennek folyamányaként e helyütt is az volna a véleményem, hogy ezen előadásokkal is egy vidéken működő biró illetve ügyész bízatnék meg. III. Észrevételeim harmadik pontja magában a tanfolyam anyagában helyt nem foghatna ugyan, mivel azonban a legszorosabb összefüggésben van annak a célnak megvalósításával, melyet a tanfolyam anyaga is megvalósítani akar, — azért helyénvalónak tartom, hogy az alábbiakat e helyütt hozzam fel. Legtöbb haladó intézményünk modern törvényes alkotásunk, — a társadalom széles rétegeiben kezdetben nemcsak rokonszenvvel nem találkozik, hanem épen elitélő, kárhoztató eriticát vált ki. Az 1908. évi XXXVI. t.-cíkk II. fejezete rendelkezéseinek is ez a sors jutott először osztályrészül, s csak az előítéletek leküzdésére és a társadalom széles rétegeinek az eszmék megértésére törekvő mindannyiunk mérhetetlen buzgólkodásának lett eredménye az, hogy a BN. II. fejezetében lefektetett elvek a társadalom hívatott elemei által megértve és átérezve lettek, — s ennek folytán azok megvalósításához a társadalom segítő keze is megszerezhető volt. És ugyanezen sors mutatkozik osztályrészül jutni az 1913. évi VII. t.-cikk rendelkezéseinek is, pedig ezen törvény egész szelleme elengedhetetlen feltételként követeli, hogy magas eszméinek megvalósítása céljából az egész társadalom jöjjön segítségére. Evégből a társadalom széles rétegeit ki kellene oktatni, tanítani ; — ki kellene a törvény szellemére, rendelkezéseinek mibenlétére s azok horderejére tanítani és oktatni, főleg és első sorban azokat a tényezőket, akik foglalkozásuknál s élethivatásuknál fogva legelsősorban hivatottak arra, hogy a törvény és annak intentióit a társadalom legszélesebb rétegeivel megismertessék s egyúttal rokonszenvessé tegyék : — a lelkészeket, tanítókat és a jegyzőket. Ki kellene pedig tanítani ugy a jelenlegi generátiót, valamint oktatni, tanítani és előkészíteni kellene ebbeli hivatására a jövő generátióját is. A jelenlegi generátiónak, t. i. a már működő lelkészeknek, tanítóknak és jegyzőknek kioktatása és kitanitása pedig nem pusztán az e tárgyban kiadandó s részletesen kidolgozandó rendeletek kibocsátásával, hanem föltétlenül gyakorlati téren működő hivatásos egyéneknek értekezleteken, vagy gyűléseken történendő szóbeli kioktatása s magyarázata utján eszközöltessék ; — mert a gyakorlati élet megmutatta, hogy egy-egy szóbeli előadás,