Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

39 szel) a fenti két kérdést szövegezi. A vezetőség (1912. április) kimondotta, hogy a közveszélyesség kérdése a következő három szempontból tárgyalandó : 1. Mikor forog fenn a közveszélyesség ? 2. Minő biztonsági intézkedések teendők ? Ki állapítsa meg ezeket ? Kétségtelen, hogy ma az érdeklődés homlokterében a közveszélyesség problémája áll, de az is bizonyos, hogy ezzel kapcsolatban a politikai életet, az egyéni szabadságot érintő vitás kérdések kimeríthetetlen komplexuma vár megoldásra. Önként felmerül a kérdés, hogy ilyes problémák kongresszus által való eldöntésének van-e tudományos vagy gyakorlati értéke ? Szerény nézetem szerint alig. A nemzetközi kongresszusoknak, ugy vélem, inkább szociális jelentőségük van (megismerkedés, közvetlen eszmecsere, alkalom a külföld intézményeinek tanulmányozására, stb.). Az első órák után 35—40 főre apadt hallgatóság véleménye alig tekinthető a nemzetközi jogászság nézetének, annak helyességét pedig, hogy pl. absolut vagy relatív határozatlan tartamú biztonsági intézkedés alkalmaztassák, egy-két szavazattal amúgy se lehet eldönteni. Az I. kérdésnek roppant terjedelme késztette (a N. B. E. határozata folytán) Lisztet arra az ülés elején tett indítványra, hogy a vita ezúttal a kérdésnek csupán első részére (visszaesők) szorittassék, a közveszélyesek másik két csoportjának (abnormálisok, csavargók, stb.) kikapcsolása mellett. A kongresszus ez indítványt elfogadta. A kérdés e részének előadója Nabokoff a következő tételeket ajánlotta elfogadásra : 1. A közveszélyes visszaesők fogalmának meghatározásánál az előző büntetések felsorolása nem elegendő. 2. Nem lehet a fogalmat a bűntett elkövetésére való hajlamra se építeni. 3. Leghelyesebb az a meghatározás, amely a megelőző büntetéseken kivül a szokásszerü — illetve közveszélyes bűntettes szubjektív ismérveit is tartalmazza (Gegenentwurf 98. §.) 4. A politikai bűntettesekkel szemben biztonsági intézkedések nem alkalmazandók. E tételeket a kongresszus egyhangúlag magáévá tette (a 3. tételnél a G.-ra való utalás elhagyásával.) Nabokoff 6. tétele szerint a közveszélyes visszaesőkkel szemben alkalmazandó biztonsági intézkedés nem a büntetés helyett, hanem e mellett (ennek kitöltése után) alkalmazandó. Torp ezzel szemben amellett szállott sikra, hogy a bíróság jogosítva legyen a vádlottat büntetés helyett mindjárt biztonsági őrizetbe helyezni. Szerintem Nabokoff tétele se zárja ki, hogy a büntetés is a biztonsági őrizetre rendelt intézetben töltessék ki s ma még, szükséges, hogy a büntetés és a biztonsági intézkedés, ha a végrehajtásban nem is, de a törvényben külön tartassék. A kongresszus tagjai között egyik nézetnek se volt többsége (mindkét indítvány mellett 20—20 szavazat esett.) A javasolt 7. tétel szerint a biztonsági őrizet maximális tartalmát, — amely azonban nem lehet oly nagy, hogy ezt életfogytig tartóvá tegye, — a törvény meg kell, hogy szabja, ennek leteltével az elitélt mindenesetre szabadon bocsátandó. Előrelátható volt, hogy a legélesebb vita itt lesz, az absolut s relatív határozatlan tartamú biztonsági őrizet hivei között. Az ellenkező inditványt Torp tette. E szerint az őrizet legrövidebb tartama egyenlő a különben kiszabandó szabadságvesztés-büntetésével, ezt azonban legfeljebb 2 évvel tuj is haladhatja. Ennek leteltével a megszüntetés felől