Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Észrevételek a fiatalkoruak bíróságáról szóló törvényhez

5 21. §. A törvényszakasz ama kategorikus kijelentése, mely szerint a BP.-ban szabályozott előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak nincs helye, kizárja egyúttal annak a kiszabott fogház, elzárás vagy pénzbüntetésbe való beszámithatását is. Bármily humánus módon foganatositjuk a fiatalkorú szabadságának korlátozását s nevezzük el azt őrizetnek vagy egyébnek, az lényegében mégis csak letartóztatás marad, melyet a fiatalkorúak törvényszéki tanácsa szüksége esetén egy-egy hónappal meghosszabbíthat, amely tehát súlyosabb esetekben eltarthat hónapokig. Előrelátható, hogy a gyakorlatban ez az őrizet alá helyezés nagyon gyakori lesz, annál is inkább, mert amint az indokolás is kiemeli, a fiatalkorú személyére vonatkozó intézkedés szüksége akkor is felmerülhet, ha az előzetes letartóztatásának vagy vizsgálati fogságnak a BP.-ban megállapított feltételek nem is forognak fenn. Kívánatosnak tartottam volna, hogy a biró az őrizetet a törvény 31. §. 1. pontjában felsorolt büntetésekbe beszámíthassa, — a nevelő intézkedéseknél a dolog természete szerint a beszámítás helyt nem foghat, — de miután nem gondolom, hogy a törvény alapján ilyen gyakorlat fejlődhetnék, nem marad más hátra, mint hogy őrizetet a most hivatkozott törvényhely szerint esetleg kiszabandó büntetés mértékénél vegyük figyelembe. 23. §. A második bekezdés szerint, ha a javitónevelés vagy szabadságvesztés, büntetés végrehajtása alatt álló fiatalkorú ellen csekélyebb sulyu vétség vagy kihágás miatt kell határozni, a biró elrendelheti, hogy a cselekmény miatt az intézet vezetője az intézeti szabályokban megengedett fegyelmi fenyítéket alkalmazzon. Kétség merülhet fel aziránt, hogy a fegyelmi fenyítékek megválasztását a törvény az intézet vezetőjének belátására kivánta-e bízni, vagy pedig a biró határozatának a fenyíték nemére ís ki kell-e terjednie. Nézetem szerint ez utóbbi megoldás a helyes, mert a fegyelmi fenyíték kiválasztása az esetben az érdemleges intézkedés kiválasztásával egyenlő jelentőségű, tehát birói feladat s az intézet vezetőjének csupán a végrehajtás lehet feladata.