Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Észrevételek a fiatalkoruak bíróságáról szóló törvényhez

2 s hogy a fiatalkorúak bírái működésének vezérelve az elhagyott és a bűncselekményt elkövető gyermekek és fiatalkorúak meg­mentése és nevelése. Hát ez igen nagy feladat. Erre a mai bíró­képzés nem tanít meg s hogy a jövő fog-e képesiteni rá, arról az irányadó tényezőknek kell gondoskodniok. Belátta ezt az igazságügyminiszterünk is, midőn a Budapesten megtartott tan­folyam által próbált gondoskodni arról, hogy az oda kiküldött bírák és ügyészek behatolhassanak a törvény szellemébe. Ha ezek a kartársaink a törvény intencióját jól felfogták s azt apos­tolok módjára terjeszteni is fogják a tanfolyamon részt nem vett kartársaik között, akkor talán eloszlanak aggályaink. Nézetem szerint ennek a törvénynek helyes alkalmazása nem annyira jogi tudást, mint a fiatalkorúak sorsa iránt táplált meleg érdeklődést és pedagógiai érzéket követel. Aki nem sze­reti a gyermeket, aki sohasem foglalkozott gyermekekkel, az nem képes azoknak gondolat és érzelmi világába belehelyez­kedni, az sohasem fogja megérteni őket s nem is fogja eltalálni a helyes utat megmentésükre. Gondoljunk csak arra, hogy a hi­vatásos nevelök, tanárok sem érik el a kivánt eredményt, ha más körbe helyezik őket, mint a mely rendes foglalkozásuk. Van­nak tudós tanárok, akik az elemi iskolában nem állnák meg he­lyüket. Nagy gonddal kell tehát eljárnunk a fiatalkorúak birái­nak kiválasztásánál. Hiszem, hogy ha az arra kiszemelt kartár­saim azzal a szeretettel fogadják s fogják alkalmazni az uj tör­vényt, amely szeretettel azt igazságügyminiszterünk útjára bo­csátotta, akkor a törvénynek üdvös hatása nem marad el s az „társadalommentő és nemzeterősitő" feladatát el fogja érni. Jelen soraimnak nem célja a törvény birálata, hanem csupán azoknak az egyes intézkedéseknek kiemelése, amelyek szerény nézetem szerint a gyakorlatban controversiára vezet­hetnek s igy némi magyarázatot és megbeszélést igényelnek. 4. §. Az 1913. évi VII. t.-c. 4. §-a az illetékességet a BP.-tól némileg eltérően szabályozza, amennyiben az elkövetési helyen és a fiatalkorú lakóhelyén kívül a törvényes képviselőnek vagy gondozónak lakóhelyét is alapul veszi. A második bekezdés megengedi, hogy az a bíróság, mely a vele egyenlően illetékes

Next

/
Thumbnails
Contents