Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény néhány szakaszához

235 tulajdonjog jellegében ismeri fel, és hogy a szerző haláltól számított 30 évi védelmi időt megfelelőnek tartja. 5. A kísérleti tannak egyik nagyjelentőségű kérdésével foglalkozik Stienen J. J.-nek „Versuch und Schuld" cimü dolgozata a Zeitschrift f. d. g. Strafrechtsw. XXXIV. köt. 459—492. lapjain. A dolgozat célja, hogy a gondatlan bűncselekmény kísérletének lehetőségét bebizonyítsa. Elismerve azt, hogy az írók többsége ma is kizártnak tartja a gondatlan bűncselekmény kísérletét, ezt a felfogást logikailag hibásnak tartja, mert gondolkozási hibát lát abban, hogy a kísérletben egyebet is látnak, mint a bűncselekmény megjelenési formáját, a mennyiben annak az alakjának tartják, amelyben az objektív elemhez szubjektív elemek is társulnak, holott a bűncselekmény megjelenési formájának fogalma csupán objektív jelentőségű, a befejezett bűncselekmény azonban minden szubjetkiv mozzanattól elvonatkoztatott fogalomnak, tisztán csak a bűncselekmény megjelenési formájának tekintik. Bizonyos az, hogy van meggyőző ereje a dolgozatnak annyiban, a mennyiben kimutatja, hogy a gondatlanságot kétségenkivül magukban foglaló, de a gondatlanságra visszavezethető eredmény bekövetkezése előtt abban maradt tényálladékok nem nélkülözik a kriminális jelleget. Másrészt a gondatlan bűncselekmény kísérlete előttem is olyan bűncselekményi formának tűnik fel, mely nemcsak a bevett jogi felfogásnak, hanem a laikus gondolkodási módnak is idegenszerű, és pedig épen a miatt, a miben szerző az okoskodás megtévelyedését látja, t. i. a miatt, mert a kísérlet fogalma a köztudat szerint a megkísérléssel azonos jelentőségű. 6. Helyénvalónak tartom itt a német büntetőtörvénykönyv kommentárjainak néhány uj kiadásairól beszámolni, igy az O/s/zausen-félének kilencedik (Berlin, Vahlen 1912., 281. 1.) és a Gareís-félének negyedik, és pedig teljesen átdolgozott és kiegészített kiadásáról (Giessen, Ernst Roth 1913., 102. 1.) Szintúgy föl kell említenem az osztrák büntetőkodex Löfflerféle kiadását, mely huszonkettedik kiadásában jelent meg és a felsőbíróságok joggyakorlatát is magában foglalja. Dr. Heller Erik, budapesti kir. büntetőtörvényszékí albiró. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE. II progresso del diritto Crimina'le. 1913. 7. sz. Baldassarre Cocurullo „ítélethozatal tárgyalás nélkül" cimü cikkében azt vitatja, hogy a kisebb jelentőségű ügyekben szükségtelen, a kontradiktórius tárgyalás s fejtegetései kapcsán bemutatja azokat az eredményeket, amelyekre a büntető parancs (decreto penale) Olaszországban vezetett. Martorana Michele egy gyakorlati eset (abortus) közléséhez fűzve a praeterintenciónalis cselekmények kérdését fejtegeti. Cavallerone di Caravana Felice a turini törvényszék előtt egy sajtó utján elkövetett szemérem elleni vétség ügyében tartott vádbeszédét teszi közzé. Gaeano Leto A tuniszi BTK.-et bírálja. Thót László folytatja az európai büntetőjog történetét.