Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Megjegyzések a BTK.-vi revízió III. 15. elvi jelentőségű kérdésére. [3.r.]

223 szére az emberiség társas együttélésének ténye hordja önmagában azt a megismerést, hogy minden együttélő köteles informálódni embertársára veszéllyel járható magatartásának következményei iránt, mielőtt végrehajtaná az olyan tettet, amelyről józan belátóképesség mellett első pillantásra már nyilvánvalóan szembeötlik, hogy az ilyen tett veszéllyel járhat, hogy t. i. azzal embertársának szenvedést okozhat. Normaellenes mind a kettőnek a magaviselete és ezt a magatartást mindkettőnél áthatja a tudat és az akarat, az emberi léleknek e kettős erőnyilvánulása. A külömbség a kettő közt csak abban rejlik, hogy az egyik az izom mozdulatának ténybeli következményei, a másik ugyanennek jogi következményei tekintetében mulasztja el az informálódást. Az izommozdulatot, vagy ennek elmulasztását azonban mindketten tudják és akarják. A dolus és culpa közti határvonal fejtegetésénél tehát ugyanarra a közös tőre bukkanunk, mint a mikor magának a bűnösségnek normativ elemét boncoljuk. A problémák megoldásának harmóniája talán jel arra, hogy az igazság közelébe jutottunk. Megjegyzem különben még azt is, hogy azonos gondolatsor érvényesül akkor is, mikor a kihágásoknál rendszerint a culpát is elégségesnek tartjuk, ellenben igen súlyos eredményt tartalmazó cselekményekhez dolust kivánunk. Ennek az az oka, hogy a kihágás poenalisálásával a tettnek vagy mulasztásnak épen csak a normaellenességeért vonjuk felelősségre a tettest. Ehhez pedig elég annyi is, hogy tudva és akarva sértett — rendszerint mulasztással — kötelességet és nem vagyunk tekintettel arra, vájjon viselkedésének — rendszerint csak abstract veszélyt jelentő — következményeire kiterjedt-e tudása vagy akarása. Ha azonban a tettnek következményeiért is felelősségre akarjuk vonni, akkor már nem szoritkozunk kihágás megállapítására, hanem vétséget állapitunk meg és akkor már csak kivételesen, ha nagyon súlyos az eredmény, elégszünk meg azzal, hogy a már aránylag szigorúbb büntetést maga után vonó eredménnyel a tettes csak az emiitett közvetett lelki kapcsolatban álljon. A kihágás rendhagyó természetűnek is látszhatik végül, azaz tényálladékában jogsértés is szerepelni látszhatik. A büntetés enyhessége elárulja azonban azt, hogy ez csak látszat. Az abstract veszélyeztetésnek enyhe büntetéséhez hasonló csekély sanctio mutatja, hogy a tényálladékban csak névleg szerepel ez az ered-