Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 5. szám - Megjegyzések a BTK.-vi revízió III. 15. elvi jelentőségű kérdésére. [3.r.]
221 A fenti körülírásból talán eléggé kidomborodik az is, hogy a gondatlanságnak két fajtáját lehet megkülönböztetni. Az egyik fajtánál egyik, vagy másik, esetleg valamennyi tényálladéki körülményről a tettes nem tud. A másik fajtánál ellenben tud valamennyiről, de legalább is bizakodik abban, hogy hátha mégsem valósul meg egyik vagy másik, vagy valamennyi. Nem zárja ki a cselekmény culposus jellegét persze az, ha egyik vagy másik tényálladéki körülmény létezéséről, vagy eredményként bekövetkezéséről biztos tudomása is van a tettesnek; definicióm kifejezetten utal azonban arra, hogy csak akkor lehet culpáról szó, ha ez a biztos tudomás nem öleli fel az összes körülményeket. Ezt a körülményt egyik fentebb emiitett legújabb törvénymü sem juttatja kifejezésre és igy a gondatlanság definiciója egyikben sem eléggé szabatos, noha az irodalomban a Hippel által is nyomatékosan idézett van Hamel ugyancsak mélyen szántó tanulmánnyal hivta fel a figyelmet a részben dolosus, részben pedig culposus cselekményekre. Miként a német ellentervezet, ugy a fenti definicio is — a szándékosság meghatározásánál már fentebb követett módszerhez itt is hű maradva — kerüli azt, hogy a körülírásban csupán más szóval cserélje fel a meghatározandó fogalomnak törvényi terminus technicus-át. Nem járnék el helyesen, ha akár azzal cserélném fel a gondatlanság szót a körülírásban, hogy figyelmetlenséget (osztrák és német tervezet), akár azzal, hogy vigyázatlanságot (svájczi), vagy könnyelműséget (orosz uj büntetőtörvény 48. §.) mondanék, akár pedig azzal, hogy vegyesen használnám mindezt a 3 szót, mint ahogy az 1843. javaslat a „vétkes vigyázatlanság" fokozatairól hét pontban adott casuístikájával teszi. Leghelyesebb azt hiszem az, ha ezeket a különben is inkább csak a gondatlanságnak különböző intensitásait, fokozatait jelző szókat kerüljük, és a valamennyinek értelmét önmagába ömlesztő, a bűnösségnek normatív elemét hangsúlyozó „köteles volna" illetve „nem szabadna" körülírást alkalmazzuk. Ezzel azután definíciómban az a kétségtelen igazság is kifejezésre jutott, hogy bűnösségről csak akkor lehet szó, ha „legalább is" a normaellenesség, és a psychicai kapcsolatnak a normaellenesség utján közvetített kapcsolata van meg a tettes és az eredmény közötti viszonyban. Persze a culpa-nál a psychicai kapcsolat nem olyan közvetlen, mint a dolusnál, de mégis meg-