Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Jegyzetek a holttest és a sír büntetőjogi védelmének kérdéséhez

216 net íst . . ."; az 1909. évi svájczi Vorentwurf-ban (188. §.: ,,Wer den Frieden der Ruhestátte eines Toten absichtlich stört, oder verunehrt; wer einen Leíchenzug, oder eine Leíchenfeier absichtlich stört oder beschimpft; wer eine Leiche öffentlich beschimpft oder absichtlich verunehrt; wer eine Leiche dem Gewahrsam des Berechtígten entzieht." V. Nincs kétségem az iránt, hogy a magyar büntető codificatio nem célozza a hullát és sirt gyalázó cselekményeket büntetlenül hagyni. Ha pedig a törvény szerkesztője a cselekmények e tipusát büntetni akarja, észszerűen és helyesen jár el, ha az egységes szociális és erkölcsi jelleget viselő tipust befoglaló elvont tényálladékot állit fel, véget vetve annak, hogy a büntetést érdemlő cselekménytipus büntetendősége más célokra néző tényálladékok alá vonhatás vak véletlenének legyen a függvénye. A tényálladék szerkezete olyan legyen, hogy kétségek és bizonytalanságok kizárásával bevonja azokat a cselekvéseket, melyek társadalmi értékelés szerint a holttestre és sirra gyalázóak. Előbbire, egészben véve, mintául lehet tekinteni az orosz (durch Tat beschimpft), norvég (eine Leiche mísshandelt) törvények szövegezéseit. Ezek teljesen világos szövegezéssel utat nyitnak annak, hogy minden cselekmény, mely mint meggyalázó jelentkezik, a tényálladék alá vonható legyen; minden további utbaigazitás, vagy exemplificatio céltalan. Botrány okozását nem kívánnám meg; a cselekmények e tipusa akkor is büntetést érdemel, ha a nyilvánosság hiánya mellett követtetett el. Nincs sok értelme ezért az osztrák javaslat azon megszorításának sem, hogy a cselekmény botrány okozására alkalmas legyen. A holttest iránti kegyelet durva megsértését kívánjuk büntetni; e mellett másodrangú kérdés, hogy a cselekmény botrány előidézésére in concreto alkalmas volt-e, vagy nyilvánosság hiányában in concreto nem volt az. Az orosz és norvég törvények tágabb szövegezése utat nyit arra, hogy a temetésen, halottas szobában elkövetett súlyos durvaság is, — mint erkölcsi felfogásunk szerint a hulla iránti kegyeletérzést mélyen sértő, — a tényálladék alá vonassék. Persze, ha utóbbi vonatkozásban a codificator egészen tiszta helyzetet akar teremteni, — részemről ezt helyesel-