Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Jegyzetek a holttest és a sír büntetőjogi védelmének kérdéséhez

212 per eminentiam a vallásos érzést sértő delictumoktól fogalmilag elkülönítve, azokkal az érzéssértő bűncselekmények tágabb csoportjába coordinálják. — Ennek az ellentétnek nincsen a büntetőjog szempontjából jelentősége. Az kétségtelen, hogy a halottmeggyalázás, sirfeldulás erős collectiv érzést sért ; hogy ezt az érzést a vallásos érzés egyik ágának lehet-e tekinteni, vagy sem, a büntetőjogász szempontjából indifferens. Tény, hogy a kérdéses erős collectiv érzés létezik és büntetőjogi oltalomra szorul ; hogy annak az érzésnek mi a genesise, és hogy azt a sociologia vagy az etika tudománya minő kategóriába sorozza, az a büntetőjogász munkájára nem hat ki, III. A magyar érvényben álló jog a cselekményeknek a fentiekben jellemzett tipusát illetőleg nem állit fel büncselekménytipust. Elszórt és egymással belső összefüggésben nem álló töredékes rendelkezések alkalmazhatók a fenti tipusba eső cselekmények egyikére-másikára. 1. A BTK. 420. §-a alá eső vétséget követi el, aki ,,sirt vagy siremléket . . . jogtalanul megrongál, elpusztit, vagy megsemmisit"; ezt a §-t subsidiarie kiegészíti a KBTK. 80. §-a, mely szerint kihágást követ el, aki „nyilvános helyen felállított. . . sirt, síremléket . . . szándékosan bemocskol , . ." E két törvényhely büntetés alá vonja a) a sírnak, vagyis a hulla felismerhető állandó jellegű (akár végleges, akár ideiglenes) nyugvóhelyének megrongálását, bemocskolását; b) a sir megjelölésére szolgáló emlékmű megrongálását és bemocskolását. Ezzel implicite, közbevetve lehetővé teszi a halott meggyalázásának és megcsonkításának megbüntetését, ha az a sir felásását szükségessé tette (helyesen Edvi-Illés III. 501. 1.) Ehhez mérten járt el a joggyakorlat a bevezetőben 1. a), b), c) alatt jelzett esetekben. 2. A temetőnek, vagyis a halottak eltemetésére szánt helynek, a mennyiben az köztemető, szándékos megrongálását és bemocskolását kihágásnak nyilvánítja a KBTK. 80. §. Kifejezetten ennél más védelemben a temető mint ilyen nem részesül. A joggyakorlat esetenként (Büntető Jog Tára VIII. 21. 1., XIII. 40. 1., XXII. 169. 1.) az „állam által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiség"-nek véve a temetőt, sújtotta büntetéssel azt, ki ott „nyilvánosan botrányt követ el"; egyik eset-