Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 2. szám - A cselekedetek rendellenes indító okai. [2.r.]

65 « ugy szórta a hangzatos cikkeket. Cselekménye előzményeit következőleg adta elő: ,,Ha az embert meglep az inspiratio, akkor valóságos önkivületi állapotba jut. Eleinte nagyon sötétnek tünt fel előttem az ember élete ellen való támadás. De beláttam, hogy az inspiratio hatása alatt állok. Nem tudtam enni, aludni, mig a tettet el nem követtem, de azután kitűnően aludtam." Az anarchisták nagy részét jellemzi a már emiitett degeneratios stigmák mellett a szellemi képességükkel nem arányos feladatra való vállalkozás, a kellőleg megemészteni nem tudott hangzatos eszmékkel szavakban, Írásban való dobálódzás, bizonyos graphomania, feltűnési, szónoklási vágy, a megtévelyedett önérzet, a meggyőződés büszke hangoztatása, a veszélyes tervekkel és cselekedetekkel való kérkedés, öntetszelgés, a fanatizmus, a martyrságra való törekvés, a korrelativ és autosuggestio által mesterségesen kifejlesztett hidegvérüség és halálmegvetés. Világgá bocsátott leveleik, cikkeik, röpirataik az azokból kirívó gondolatmenetük és használt kifejezéseik annyira hasonlítanak egymáshoz, mintha egy és ugyanazon forrásnak különféle időben és alakban való megnyilvánulásai volnának. Caserio, a ki 1894. június 25-én Carnot francia köztársasági elnököt, kérvény átnyujtás ürügye alatt kocsijához férkőzve, leszúrta, szintén degenerált s Lombroso szerint epilepsiás rohamokban is szenvedett, az iskolában nem tanult, egy ideig pékinas volt, de aztán folyton kóborolt, sok szeszes italt ivott. A katonák között anarchista közleményeket terjesztett s maga is sokat irt. Midőn a vizsgáló biró felszólítására megmutatta, miként követte el a bűncselekményt, arca kipirult és eltorzult s egész testében remegve jelezte a tőrszurást, ugy, hogy a vizsgáló biró megborzadva kiáltott fel : „Hagyja abban, maga szörnyeteg !" Caserio erre gúnyos mosollyal megjegyezte, hogy ez még semmi, sokkal szebb lesz az a jelenet, a midőn a guillotine elé fog lépni. A kivégzés előtti órákban elvesztette ugyan nyugalmát s ingadozó léptekkel, sirva közeledett a vesztőhelyre, de az utolsó pillanatban mégis összeszedte magát és éltette az anarchiát. Luccheni, Erzsébet királyné gyilkosa, aki árvaházban nevelkedett, aztán kőfaragóinas, majd napszámos lett, de megbízhatatlansága miatt elbocsátották, sokfelé kóborolt, mint katonaszökevényt köröztették, elfogatása után büszkén jelentette ki, hogy anarchista s mint ilyen gyűlöli a bourgois-társadalmat,