Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

42 leg és lelkileg megerősödött, továbbá az esetben, ha a pártfogó nevelés elrendelését nem a gyermekben rejlő subjectív tényezők tették szükségesekké, hanem a szülők dolosus vagy culposus magatartása. Poroszországi tartózkodása alatt szerző Í8 fiú és 21 leány intézetet látogatott meg. E részben igen érdekes benyomásokról számol be. Az intézetek felekezeti alapon vannak szervezve, ügy hogy az összes nevelőknek és növendékeknek ugyanezen felekezethez kell tartozníok. Az intézetek egyetemesen szabályozva nincsenek; az általános utasítás csak néhány alapelvet tartalmaz ; a részletes szabályzatot a fentartó állapítja meg, és a kormányhatóság csak a törvény megtartását ellenőrzi. Ez által elérhető, hogy a szabályzat a helyi viszonyokhoz simul; másrészt az intézeti igazgatók egyénisége szabadon érvényesül. Néhány intézetnél a fő czél az egyéniség fejlesztése. Egyik intézet igazgatója büszkén írja, hogy bár az intézet kapuit csak este 9 órától reggel 5 óráig tartják zárva, a szökések száma nem nagyobb mint más intézeteknél, melyek kapui gondosan és szígorüan zárva vannak. Prostituált vagy más okból züllött J5 éven felüli leányok számára külön-külön intézetek állnak fenn. Vezetőik díakoníssák vagy apaczák. Némely intézet nemi betegek számára való koródával is össze van kötve. Tapasztalatait a magyar javító nevelésre alkalmazva, szerző az iskolaköteles és 15 éven felüli növendékek teljes elkülönítését javasolja. A nevelő és nevelt egyéniségének érvényesülésére nagyobb teret kíván engedni. Végül sürgeti, hogy mindkét nembeli, nemileg beteg növendékek részére egy-egy intézet megfelelőleg felszereltessék. A gyermek tanúvallomásának lélektana cím alatt közölt egy értekezést a Jogtudományi Közlöny f. évi 32. száma Dr. Kármán Elemér tollából. Czikkiró vitatja, hogy a gyermek vallomása esetleg jelentékenyen többet érhet, mint a felnőtteké. Gyakorlati esetekkel igazolja, hogy a nyomozásoknál, kivált az első lépések megtételénél a gyermekek vallomásaínak rendkívül jó haszna vehető. Az esküdtekhez intézendő kérdések egvszerüsitésé-ről értekezik Alföldi Ede nagybecskerekí törvényszéki elnök a Jogtudományi Közlöny f. évi 33. számában. A kérdéssel de lege lata foglalkozik. Az índívídualítacía híve. Az egyszerűsítéssel annyira megy, hogy elégségesnek tartja pl. a kérdést ügy megszövegezni, hogy „vádlott a sértett szándékos megölését megkísérelte-e ?" A jogos védelem tulhágását (B. T. K. 79. §. 3.) beszámítást kizáró esetnek tekinti, s így vitatja, hogy az a főkérdésbe felvehető. A sülyosabb büntetési nem vagy tétel alkalmazását maga után vonó eset szintén a főkérdésbe tartja felveendőnek, kivéve ha ez a megérthetőség rovására esnék. Szükségtelennek tartja a főkérdésbe felvenni szándékos emberölésnél azt, hogy vádlott az ölési szándékot nem előre fontolta meg, testi sértésnél, hogy vádlott nem ölési szándékból cselekedett. Az uj rendőri kihágási eljárás jogorvoslati rendszere czím alatt a Jogtudományi közlöny f. évi 34. számában részletet közöl Dr. Dános Árpád mínísterí fogalmazónak „A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokról" czim alatt megjelenő munkájából.