Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 1. szám - A cselekedetek rendellenes indító okai. [1.r.]
7\ lázas izgalma a felkorbácsolt kedélyeket a legmerészebb s legkegyetlenebb tettek elkövetésére sarkaltatja. A rendellenes cselekedet egyes részleteiben hasonlíthat a normálishoz s éppen ezért sokszor egészében, a körülményekhez, viszonyokhoz, az egyéni characterhez mérve, kell azokat megítélni. Az öntudatatlanság állapotainál, a melyeket a megfelelő egyéni dísposítío (degeneráltság, neurasthenía, hystería, fejsérülés, álmatlanul eltöltött éj, éhgyomor stb.) mellett néha már kisebb mennyiségű szeszes ital is kiválthat, találhatunk céltudatosnak imponáló cselekvésbeli mozzanatot is. Ha azonban az elkövetett tettet kezdetétől végéig, indokaiban, befolyásában és eredményében mérlegeljük, fel fog tünní a beható inger és az azt kiváltó reactíó, az egyéni jellem, a helyesség, célszerűség, az időbeli megnyilvánulás és alkalomszerűség között levő összhanghiány. Ehez járul az alkoholos öntudatlanság esetében még a mintegy rohamszerűen kibontakozó tettlegesség után az álomba merülés és az emlékezetnek a történetekre vonatkozó homályossága vagy teljes hiánya. A rendellenes cselekedetek lehetnek visszásak, badarak, a normálistól elütő módon indokolatlanul excessivebbek, szertelenek vagy vontatottak, ártalmatlanok és veszélyesek. Az elmebajosokat ilyenekre a mélyebb hangulatbelí elváltozások, a szellemi és mozgató kör kórosan fokozott vagy csökkent működése, az íllusíók, hallucínatíók és téves eszmék, továbbá a kényszerképzetek sarkalják. Ezek meghamisíthatják az egyén felfogásának objectívítását, a benyomások, a személyek, tárgyak, események, tünemények természetét, a külvilághoz, saját egyéniségükhöz való vonatkozását, rendellenes érzeteket termelnek s a törekvés, cselekvés irányát ferde útra terelik, a latens képzetek érvényesülését elnyomhatják. A melancholíás minden benyomásból kínzó, gyötrő érzéseket fakaszt, sokat szenved, bánatát, vélt szomorú sorsát saját hibájából származtatja, szerencsétlennek bűnösnek mondja, büntetendő cselekmények elkövetésével vádolja magát, letérdepel, a környezet bocsánatát kéri, de e mellett követeli megbüntetését, a halált. Szorongva, fájdalmas arccal jár-kel, kezét tördeli, s az öngyilkosság utján igyekszik menekülni nagyon sötétnek látott sorsa elől. A szerencsétlenség, kínos jövő, a bekövetkező kegyetlen végzet gondolatát hozzátartozóira is átvíhetí és ezért szeretetből öl. Ezzel szemben a többnyíre derült hangulatú mániás mindent rózsás színben lát, ugy érzi, mintha