Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A beszámítást kizáró okok az esküdtbírósági eljárásban. [1.r.]

17 ígen-neí az öntudatlan állapotra a kényszerhelyzetre, vagy a jogos védelemre vonatkozó külön kérdésre is. Könyen érthető, hogy a gyakorlat ily ingadozó magatartása hatását éreztette mindazoknál a törvényhozásoknál, melyek a Rajnán innen a francia eljárás nyomán haladtak. Az Í850. évi osztrák perrendtartás idevágó szakaszában „állapotról vagy tényről" szól, mely a büntethetőséget teljesen kizárja, („völlig aufheben würde") tehát oly kifejezést használ („Thatsache" mellett a „Zustand" szót), mely egyaránt felöleli a beszámitást a priori és a büntetést a posteríorí kizáró okokat. Az 1873. évi osztrák perrendtartás pedig szabatosabb kifejezést adott ugyanannak a felfogásnak, midőn megfelelő külön kérdés feltevését írja elő, „ha állíttatott, hogy oly állapot forgott fenn vagy oly tény következett be, mely a büntetendőséget kizárja vagy megszünteti". 5 A törvény indokolásánál és tárgyalása közben sok szó esett arról az állítólagos ellenmondásról, melyet a bünösségí kérdés ígenleges és a beszámíthatóságí kérdés nemleges eldöntése folytán előállhat, de nem hunytak szemet a szavazási arány módosítása előtt sem, mely elkerülhetetlen, ha a tényállás nemleges eleme a főkérdésben technikailag átalakul önálló kifogássá a külön kérdésben. Ha nem tesznek fel külön kérdést a beszámíthatóság tárgyában ez a kérdés kétségtelenül benfoglaltatík a főkérdésben és azok az esküdtek, kik kizártnak tartják a beszámítóképességet, nem-mel fognak válaszolni az általános kérdésre. Ha öten közölük vallják ezt a nézetet, a vádlottat fel kell menteni. Máskép alakul a helyzet, ha külön kérdést tesznek fel a beszámítást kizáró okra vonatkozólag. Ebben az esetben vádlott szabadulása függ hat reá. nézve kedvező 6 szavazat találkozásától. Ily módon vádlott hátrányára váíhatík a külön kérdés feltevése, e hátrányt azonban teljesen kiegyenlíti — a törvény indokolása szerint 7 — a bíróság kóte5 3Í9. §. „Ist behauptet worden, dass ein Zustand vorhanden gewesen oder eíne Thatsache cíngetretcn seí, welche die Strafbarkeít ausschliessen oder aufheben würden, so ist, sofern es sích nícht um eínen der ím § 3J7 erwáhnten Falle handelt, eíne díeser Behauptung entsprechende Frage zu stellen." 6 Osztr. bünv. perrendtartás 329. §. : „Zur Bejahung der Schuldfrage, sowíe zur Bejahung der ín Betreff erschwerender Umstánde gestellten Fragen ist eíne Mehrheít von wenígstens zwei Drítteílen der Stímmen erforderlích. In allén anderen Falién entscheídet díe eínfache Stímmenmehrheít; bei Stímmengleíchheít gíbt díe dem Angeklagten günstígere Meínung den Ausschlag." 7 Motíve zu § 3X9 der österr. Strafprozessordnung. 2