Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 7. szám - Régi rabsegélyező egyleteink és a modern patronázs munka. [2.r.]

^332 # nak, hogy az egyesület a budapesti és pestvidéki bíróságoknál perselyeket állított fel vagyongyűjtésre akkor, amikor ilyenek már az országos birói és ügyészi egyesület budapesti internatusa javára lettek ott szétosztva. 5. Debreczen-hajdumegyei rabsegélyzö egyesület. Szintén a régi nyomon halad, modern patronázs munkával nem foglalkozik, mivel arra külön egyesület alakult. E mellett már csak vegetál, mert az egész évben egyetlen választmányi és egy közgyűlést tartott. Segélyben is csak 28 egyént, illetve családot részesített 715 K 80 fillérrel. — Most létesítette rabmenházát, amikor azt már mint feleslegest a többi vidéki egyletek, mint a brassói és pécsi megszüntették. Hogy hány lakója volt nem mutatják ki, de bizonyára oly csekély számban voltak, hogy azokért nem lesz érdemes az intézményt fentartani, — Mivel — ha nem csalódunk — a rabsegélyzö egylet és a patronázs kör vezetősége ugyanazon egyénekből áll, óhajtandó lenne, ha a két intézmény egyesíttetnék, ami által mig egyrészről nagyobb tevékenységet lehetne kifejteni, másrészről az érdeklődő közönség áldozatkézsége kevésbbé lenne igénybe véve.' 6. Dunántúli (Soproni) rabsegélyzö egylet. — Már rég felszólaltunk más helyen a miatt, hogy az egylet a „Dunántúli" cimet hogy vehette fel akkor, amikor megalakulásakor a Dunántúl Győrben, Székesfehérvárott, Veszprémben, Szekszárdon és Pécsett rég voltak rabsegélyzö egyesületek. Az igazságügyi kormány figyelmét is felhívtuk arra, hogy az egyesületek területeit szabályozza, de mindenütt süket fülekre találtunk. Innen származik azután az a félszeg helyzet, hogy például a győri kir. ügyészségi iskola, helyesebben fogházi iskolának vetítőgép beszerzésére a soproni egylet ád 50 korona segélyt és hogy ugyanez az egylet a dunántúli többi egyesületek területéről letartóztatottak családtagjait állandóan segélyezte, úgy hogy ezek igen sok esetben és az intézmény kárára, két odalról is húztak segélyt. — Csak igy volt lehetséges, hogy a soproni egylet a segélyezésekben néhány év alatt akkora recordot ért el, hogy a kiosztott évi segély az 5—6000 K-t meghaladta, amelyhez azután évi 4000 korona államsegélyben részesült. — Az 1911-ik évben is 42 család kapott tőle 2195 K havi, 7 család 270 K egyszersmindenkori, 76 egyén 1215 K első segélyt, 11 egyén szerszámokra 211 K 40 fillért, ugyananyi útiköltségre 95 koronát, 17 egyén pedig