Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 7. szám - Régi rabsegélyező egyleteink és a modern patronázs munka. [2.r.]
329 nyában a rendőrségnek adassanak át és hazatoloncoltassanak. Felhívjuk rá többi patronázs egyleteink figyelmét, sőt kiemeljük, hogy némely bíróságnál annyira győzött már ez a humánus felfogás, hogy az elővezetett, de felmentett vádlott visszautazási költségét a bűnvádi átalányból kifizettette, ami ellen a kir. főügyészség sem tett kifogást. 2. Brassó. Felette érdekes ezen egyik legrégibb és legagilisabb egyesületünknek, mely a mult év elején a „Rabsegély ző" elé a „Patronage" cimet is felvette évi jelentése. Elsősorban konstatálja, hogy a patronázs egyesületekkel szemben a társadalomban téves felfogás kezd lábra kapni, ezeket is ama charitativ egyletek közé sorolják, amelyek ellen immár nagymértékű ellenszenv kezd kialakulni. A baj forrását abban találja, hogy ezen a téren is a teher az alulról, ugy mint felülről nyomott középosztályra nehezedik s hogy a nagy közönség azt hiszi, hogy egyesületeink csupán charitativ munkát végeznek, csak bűnösöket segélyeznek, akiket ezáltal még jobban rászabadítanak a társadalomra. Nem akarják belátni, hogy a bűnre hajló lelkeknek a bün ösvényén való megállítása, magának a társadalomnak válik elsősorban hasznára. Hogy az egylet vezetői az ujjá alakuláskor teljesen tisztában voltak az uj munkakörrel, tudták, hogy hogyan kell a munkát megkezdeni, azt a jelentés a következőkben ismerteti: „Áthatott bennünket az a tudat, hogy működésünk nem szorulhat pusztán a szokásos környezet tanulmányok beszerzésére, hanem nagyon is intensiv munkát kell végeznünk, és igénybe kell vennünk a társadalomnak nem anyagi, de erkölcsi támogatásait." Munkánkat akként kezdtük meg, hogy mindenekelőtt összeírtuk a vármegye és a szomszédos Fogaras megye területén levő, ama züllésnek indult és erkölcsi veszélynek kitett gyermekeket, akikről feltehető, hogy a társadalmi aktio segélyével a becsületes életnek megmenthetők. Ugyanekkor összegyűjtöttük a két vármegye területén azokat, akik pártfogói feladatok teljesítésére önként vállalkoznak. Közli a két vármegye alispánjához és a városi rendőrkapitányhoz intézett megkereséseket, melyekben kérték, hogy a lelkészek, tanitók, és a községi jegyzők utján írassák össze: a) a züllésnek indult és az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekeket, b) a föltételesen elitélt, c) a próbára bocsátott fiatalkorúakat.