Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A beszámítást kizáró okok az esküdtbírósági eljárásban. [1.r.]

Í4 módfelett növelik ugyan akkor midőn annak érthetőségét megnehezítik. Itt nemcsak szépség hibával állunk szemben. A kérdések szerkesztésének kétféle módja — melyet a törvény megenged — magába véve is megmásíthatja a szavazás eredményét. Négy szavazat a jogos védelem mellett nem elegendő vádlott felmentéséhez, ha külön kérdést tesznek fel a BTK. 79. §-ában meghatározott beszámítást kizáró ok tárgyában. Míhelyest azonban ez utóbbit mint nemleges feltételt a főkérdésbe belefoglalják már két esküdtnek a jogos védelem mellett szóló szavazata kapcsolatban, három esküdtnek szavazatával, kik a cselekmény elkövetését nem tekintik bizonyítottnak, vádlott felmentését eredményezheti. Az egyik esetben ép oly hatálytalan a kisebbség, mely nincs meggyőződve a tettes bűnösségéről, mint a kisebbség, mely jogos védelem esetét észleli, a másik esetben mind a kettő egyesülve a vád ellen érvényesül. E szerint a törvény, mely kétféle szavazási módot megenged, a szavazás technikájának befolyását a vádlott sorsára nem zárja ki. E hibás vonást a tőrvény képében még eltorzítja a gyakorlat a különböző beszámítást kizáró okok halmozásával. Vájjon nem gondolnak-e arra, hogy az esküdtek válasza oly főkérdésre, mely a cselekmény alkotó elemei mellett még a bűnösséget kizáró összes okokat felsorolja, nem felelhet meg azoknak a föltételeknek, melyek között egy tanács meggyőződése történt dolgok valóságáról és minősítéséről észszerüleg létrejöhet, és hogy legalább ís a szavazás eredménye szükségszerű más, ha Í2 esküdt együttesen szavaz a különböző beszámítást kizáró okok felett vagy külön-külön döntik el, vájjon az adott esetben öntudatlan állapot vagy az elhatározási képességnek egyéb a BTK. 76. §-ában a meghatározott hiánya forgott fenn, vájjon nem állott-e vádlott ellenállhatatlan erő vagy fenyegetés hatása alatt és vájjon nem cselekedett-e jogos védelemben. A beszámítást kizáró okokat a főkérdésbe összefoglaló és halmozó gyakorlatnak ellenképét nyújtják a bíróságok, midőn a jogos védelem fennforgására vonatkozólag kétszer — külön-külön — hallgatják meg az esküdteket: a szorosabb és tágabb értelemben vett jogos védelem tárgyában.1 Különösen a tulhágásra vonat1 Változatosság okából a kír. törvényszék némelykor a jogos védelmet a főkérdésbe foglalja, és annak tulhágását külön kérdésbe. így tőrtént a Büntető Jog Tára XLIII. köt. 6. számában közölt esetben. Az esküdtek igen-nel válaszoltak a főkérdésre, azaz nem láttak jogos védelmet és ugyan