Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Katonai büntető törvényeink és a jogfejlődés

9 ben a katonai büntető jognak oly rendszerét alkották meg, hogyannak főbb tételei még a mai katonai büntető törvényekben is fennmaradtak. A magyar katonai küntető jogra nézve nincs kétség, hogy meg volt már a legrégibb időkben, a mint ezt a Leo görög császár és az Anonymus által emlékezetben hagyott egyes adatok is bizonyítják. Nem alap nélkül rendelte Rudolf király Í549. évi X. végzeménye, hogy a magyar katona magyar törvények szerint ítéltessék el, — „habét ením míles hungarícus antíqua sua jura/4 A „Corpus Jurís" egyes szétszórt rendelkezéseiből azonban a magyar katonai büntető jog egységes képét összeállítani nem lehet, és legnagyobb részben szokásjogról lévén szó, e tekintetben most már megfelelő eredményt a legbehatóbb kutatások is alig ígérhetnek. Annyi tisztán áll, hogy az állandó hadseregek ideje óta, de sőt már korábban is a mí katonai büntető jogunk a külföldi példát nem hagyta figyelmen kívül. Ezt a II. Rákóczi Ferenc által kiadott „Regulamentum Uníversale" bevezetésében nemcsak elismeri, hanem egyenesen szükségesnek mondja, következőkép emélkedvén: ,,. . vessük szemeink eleibe e mostani hadakozásunknak ellenségít . . . nem találjuk más okát erejének az ő hadakozásának kemény rendtartásánál . . . azon eszközt, azon fegyvert kivévén kezébül: az önmaga fegyverével emésszük meg felfuvalkodott hatalmát. • . . Tudnia illik midőn a jó hadi rendtartásnak erejét kezünkre vesszük, s ahhoz honi szült természetünknek türhetőbbségét, népünknek számosabb, frísebb s vírgonczabb munkatehetőbbségét, a magyar ugyan született vitézkedő vérmes indulatot intézzük : igenis kivesszük hatalmaskodó eszközeinek s fegyverének erejét kezökből ellenségínknek." A mí már most a katonai büntető jog fejlődésének egyes mozzanatait illeti, ezek mindig szoros kapcsolatban voltak a hadseregek szervezetében időnként bekövetkezett változásokkal. A mikor hadsereg és nép úgyszólván egyek voltak, akkor a nép joga egyszersmind a hadsereg joga is volt; míg abban a korban, a melyben a hadsereg, mint sajátos hívatásu testület, a néptől külön vált, a hadseregjog is az általános jogtól elkülönített jogterületet alkotott. Az állandó hadseregek felállításának kora széleskörű és egészen különálló hadseregjogot hozott létre; míg a néphadseregekkel, az általános védkötelezettséggel ez a kivételes jog részint szűkebb térre szorult, részint az általános joghoz szorosab-