Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 71. szám - Az igazságügyi programm

SMréK beszerzésének nehézségét, azok megdrágulását, különösen pedig azt a körülményt kellően megítélhesse, vájjon az ellátási díjak mérsékelt emelésével a fenyegető deficitet elkerülheti-e? Az elnökség 1916 szeptember hó 1-én tartolt ülésében akként határozott, hogy az internátust megnyitja ugyan, azonban minden jelentkező növendék szüleitől nyilatkozatot vesz, melyben tudomásul veszik, hogy az egyesület az internátust a válságos időkre tekintettel bármikor megszüntetheti. Hogy az elnökségnek ez a határozata a kollégák mily előnyére szolgált, legyen elég arra rámutatnuok, hogy a határozat hozatala idejében már megindult a menekülés a legalatlomosabb ellenségünk támadása folytán az erdélyi megyékből és az egyesület szorongatott kartársai és családjaik részére megnyithatta az internátus kapuit. Büszkén mutathatunk rá azokra az időkre, mikor erdélyi kartársaink nemcsak otthont találtak falaink közölt, hanem családjaik olcsó élelmezést, nem ritkán pénzbeli segítséget is nyertek. Hálásan kell megemlékeznünk itt a ((Pester Lloyd» és «Az Est» szerkesztőségének támogatásáról, mikor az általuk foganatosított gyűjtés egy részét az egyesületnek a kartársak támogatására átengedték. így vált azután lehetővé, hogy pénzbeli segély címén 5800 koronán felül osztottunk ki, továbbá szeptember és október havában 84, novemberben 57, december havában pedig 47 menekült kartársat, illetőleg azok családtagját tudtuk ellátni. Mintha az erdélyi kartársak áldást hoztak volna magára az internátusra, ezentúl bár óriási küzdelemmel, a legmesszebbmenő takerékossággal, de fenn tudtuk tartani úgy, hogy a kollégák gyermekei, különösen pedig a támogatásra szorulók gyermekei ma is otthont találnak. A számbeli nehézségek elhárítása végett, de meg emberiességi szempontból is az igazgatóság kénytelen volt török ifjakat is felvenni, akik Budapesten folytatták tanulmányaikat. Az a szoros kapcsolat, mely hazánkat a török nemzelhez fűzte, remélhetőleg ez igénytelen lépés által is még szorosabbra fűződik és adja Isten, hogy segélyünket a török kollégák családtagjaira is intenzív módon kiterjeszthessük. A háború még egyéb téren is igénybe vette működésünket. A kalocsai osztály kezdeményezésére még 1916 nyarán sürgős beadványt intézett az igazságügyi kormányhoz a drágasági, illetve hadipóllék sürgős felemelése iránt. Tudvalevőleg az egyesület e beadványa is hozzájárult, hogy a kormány a hadipótlékot annak idején tényleg felemelte. Különös gondot és figyelmet fordított az igazgatóság arra is, hogy a hadbavonult kollégák az előléptetésben és egyéb érdekeik tekintetében semminemű hátrányt ne szenvedjenek, bár nem tehette magáévá egyik kartársunk abbeli indítványát, hogy, a hadrakelt sereghez tartozó bírói, ügyészi és segédszemélyzet a háborúban eltöltött minden hónapért tízzel lépjen elő. Hadbavonult, különösen pedig megsebesült kartársaink kártalanítása csakis a háború végeztével lesz megfelelő módon megállapítható. ' Figyelmet fordít az igazgatóság a kartársak hadbavonult fiaira is és lesz reá gondja, hogy ezek a háború végeztével tanulmányaik tekintetében bizonyos előnyt nyerjenek. Gondoskodás tárgyát képezte továbbá a karlársak és családtagjaik élelmezése is, bár ezt a közigazgatási hatóság felfogása értelmében szűk keretek közé kellett szorítani. Több ízben fordult az elnökség kérelemmel az illetékes hatóságokhoz, hogy az élelmezés körébe bevonhassa a vidéki kartársakat is, ez azonban mindenkor leküzdhetetlen akadályokba ütközött, úgy hogy eljárásunkat a budapesti kartársak ellátására kellett szorítant. Természetes, hogy e téren nem produkálhatunk valamely óriási eredményt, sikerült azonban karlársainkat a legszükségesebb tömegcikkel, mint liszt, zsir, burgonyával annyira amennyire ellátni. A beszerzési csoportok megalakulásával az elnökség ebbeli szerepe is fölöslegessé vált, mindazonáltal gondoskodás tárgyát képezi, hogy kartársaink — amennyiben az iparcikkek a beszerzési csoport köbébe be nem vonatnak — a többi tisztviselőkkel szemben rövidséget ne szenvedjenek. Dr. Láng Ferenc alapítványa. 1917 december 12-én elhunyt kartársunk, dr. Láng Ferenc kir. ítélőtáblai bíró végrendeletében zoborhegyi (Nyitra melletti) ingatlanát egyesületünknek hagyományozta. Az ingatlan kb. 5 magyar holdnyi gyümölcsösből és szőlőből áll, teljesen berendezett kis nyaralóval. Az alapítvány «Dr. Láng Ferenc és neje sz. Balázsovich Jolán alapítványa)) nevet íogja viselni. A végrendelet szavai szerint az alapítványnak az a célja, hogy: «a Zoborhegynek ez a remek fekvésű helye egyrészt a megfeszített szellemi munka következtében ideges kimerültségben szenvedő vagy a birói működéssel összefüggésben álló egyéb okból kimerült és pihenésre szoruló birák (ügyészek) részére üdülőhelyül szolgáljon, másrészt az épületekhez tartozó kert, gyümölcsös és egyéb terület művelése állal az Országos Birói és Ügyészi Egyesület egyik jövedelmi forrása legyen s ekként, ennek a kettős célnak a szolgálatában ez a birtok, mely ideális fekvéssel, páratlanul egészséges levegővel, kitűnő ivóvízzel s kedvező éghajlattal bír, az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek egyik oly jóléti intézményévé váljék, mellyel végeredményben az Egyesület a birói és ügyészi kar anyagi támogatását fogja elősegíthetni)). Egyesülelünk az alapítványt elfogadta s igyekezni fog, hogy a nyitrai osztály közreműködésével az elhunyt nemes intenciói értelmében járjon el. j * * Láng Ferenc régi tagja volt egyesületünknek. Rendesen részt vett a béke idején tartott havi összejöveteleinken és nyájas, csendes modorával sok barátot szerzett magának. Azok közé tartozott, kiket általában a szimpatikus jelzővel szokás illetni. Halála után derült ki, hogy minő keveset tudtunk Láng Ferenc valódi értékéről. Az egyszerű, nyugodt külső csodálatosan gazdag érzelmi világot takart. Talán nem követünk el kegyeletsértést, ha betű szerint idézzük a végrendeletnek néhány sorát, mely rávilágít elhunyt barátunk érzéseinek nem mindennapi mélységére. dsten 1917 május 3-án magához szólította feleségemet. Magamra maradtam mélységes bánatommal, lelkemnek soha nem gyógyítható sebével. Feleségem halála óta el sem tudom képzelni, hogy életemnek, melyet birói hivatásomon kívül egyedül Neki szenteltem, valaha még igazi tartalma és célja lehessen. Ám azért viselem a reám mért csapást, amelynél súlyosabb embert nem érhet s az Istent csak arra kérem, hogy életem addig tartson, amíg e földön kötelességeim vannak s azokat teljesíthetem, egy pillanattal sem tovább.)) Ugy történt. Láng Ferenc alig egy félév múlva követte a rajongásig szeretett hitvest. És most ((együtt alusznak a domb tövén» — mint ahogy a skót költő dalolja a hitvesi szerelemnek örök emléket állító versében. És valóban, mintha nem is a mi szürke hétköznapjainkban éltek volna Láng Ferenc és felesége, ennek a csodálatosan gyöngéd ragaszkodásnak csupán a poézis világában találjuk mását. Csak ott olvashatunk sírig és a síron túl is tartó hűségről, csak a legendák ködén át dereng felénk az így összeforrott hitvestársak alakja. Ismét átadjuk a szót elköltözött barátunknak. «Zobori birtokunkhoz boldogult feleségem és én annyi szeretettel s oly végtelen megbecsüléssel ragaszkodtunk, hogy azon a világ összes kincseiért sem adtunk volna túl. Gyermekünk nem lévén, közös óhajunk az volt, hogy a zobori kedves kis lak s az azt övező kert (a mi kis fészkünk, amint szegény jó feleségem elnevezte), halálunk után a maga egészében olyanok kezében maradjon, akik minket szerettek, megbecsültek s akik emlékünk iránt való tiszteletből és szeretetből ezt az áldott helyet, a mi Zoborűnkat megbecsülni, fenntartani akarják és arra képesek is.» Láng Ferenc és felesége a nyitrai családi sírboltban alussza örök álmát, a Zoborhegy alatt. A végrendelet azt az egyetlen kötelezettséget rója egyesületünkre, hogy gondozzuk a kriptát. Nem lesz nehéz ezt a föltételt teljesítenünk, hisz a zoborhegyi nyaraló vendégei bizonyára rajta lesznek, hogy a hajdani úr és úrnő pihenőhelyét telehintsék a kert virágaival. A «kis fészek)) jó kezekben marad; falai közt a békesség, szeretet és megbecsülés lesz ezután is otthonos. Láng Ferenc pedig nevét szívünkbe írta. Exegil monumentum ajre perennius. Az egyesület pénzügyei. (A közgyűlésen előterjesztett pénztári jelentések.) Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület zárszámadása az 1915 január 1-től 1917 június 30-ig terjedő 2 és fél évről. Bevétel. Tagdíjak _ _ ú : _ „_ _ „„ ± „ 31,422-15 Bérjövedelem _ „ _ „ _ _ 64,877*36 Kamatok „ „„ 2,599-33 Budapesti internátusnál ellátási díjak és térítmények 196,165-11 Internátusi adományok „„ „. _ „. _ _ .„. „ 3,760 12 Perselyekből „ _ „. _ „,. _____ 2,612-01 Budapesti internátusi kintlevőségek 1917 jún. 30-án 2,776*16 Budapesti internátus élelmiszer- és árúkészlele 1917 jún. 30-án„„ 6,449-15 310,661-39