Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

54* Áz összeférhetetlenségi bizottság, amely az 1. §. ej pontját a 6. §-ban jelzett módon az illető bíró egyéniségének s hivatali működésének alapján fogja elbírálni, nem fog a fogyatékos szorgalmú vagy felületes bírónak engedélyt adni arra, hogy hivatalán kívül más haszonhajtó dologgal foglalkozzék. Ez a körülmény inkább sarkalólag, mint bénítólag hát majd a hivatali tevékenységre. Ugyancsak a bíró egyéniségének vizsgálata alapján dönti el a bizottság az ia) és b) pontokban foglaltak fennforgását vagy fenn nem forgását is. Ha pedig ennek dacára az engedély megadása károsnak bizonyul, a 14. §. alapján a már megadott engedélyt vissza fogja vonni. A javaslat 1. §-a alapján lehetségessé válik az, hogy az a biró, akit erre speciális képességei alkalmassá tesznek, tehetségét bizonyos mértékig a bírói álláson kívül is a maga javára értékesíthesse. Minthogy pedig az államnak a biró íizelését természetszerűen akként kell meghatároznia, mintha a bírónak fizetésén kívül egyéb jövedelme nem volna, a kereseti többletek által a bírák egy részének vagyoni helyzete a jólétig fog emelkedni. Addig a jóiéiig, amelyről a biró egyéniségének lélektani vizsgálata alapján megállapítható, hogy egyik főfellétele a szociális szempontból helyes Ítéletnek. Ezzel a jólétlel az eredményes munkának megbecsülése jár együtt, s a munkának ebből a szeretetéből fakad az az ílelet, amelyei különböző foglalkozási ágak, gazdasági és társadalmi osztályok jogos érdekeinek helyes felismerésére vezető érzék irányít. Az ítélkezés színvonala azáltal is csak emelkednék, hogy a bírák egy részének ismeretei nem szorítkoznának a szorosan veit jogi ismeretekre. Az igazságügyi igazgatás eddig is szívesen hasznosította a biró különös ismereteit a maga javára azáltal, hogy pl. a mezőgazdasági, vagy tudományos, vagy egyéb téren ismeretekel szerzett bíróra bízta az e szakmába vágó perek elintézését. Nem félt attól, hogy a földbirtokos biró a földbirtokos osztály érdekeit, az irodalommal szerzői minőségben foglalkozó biró a szerzők érdekeit tartja csak szem előtt, s a mezőgazdasági alkalmazottnak, illetve a kiadónak jogos érdekei iránt vak lesz. Tudta, hogy mindkét esetben a mezőgazdasági alkalmazott, illetve a kiadó 'szempontjából is helyesebben dől el a per, mintha azt oly biró tartja a kezében, aki előtt ezek a különleges életviszonyok ismeretlenek, vagy aki azokról csak közvetve bir tudomással. Semmi értelme sem volna tehát annak, hogy ha a biró az ily speciális ismereteit nemcsak az állam javára, hanem az 1. §. korlátai közölt a saját javára kívánja értékesíteni, az állam tiltó kezet vessen ez ellen. Az összeférhetetlenség liberálisabb szabályozása egyúttal oly értékes elemekel is helyezne a birói székbe, amely elemek eddig ettől a pályától ép a jobb anyagi boldogulás lehelellensége miatt távol tartották magukat. Szegény, elégedetlen, szíík lálkörű s gyengébb tehetségű bírák helyett, jólétben élő, elégedett, helyes szociális érzékű és lehetséges emberek kerülnének a bírói székbe, akik a fejlődő gazdasági élet után eddig csak bizonytalanul botorkáló judikalura helyeit ítéleteikkel irányt szabnának a helyes gazdasági fejlődésnek. Ahelyett tehát, hogy meghatároznánk, hogy mi lehet a biró és mi nem lehet, e javaslat generális szabályt állít fel s a fegyelmi bíróságból -alakult összeférhetetlenségi bizottságot ruházza fel az engedélyezés jogával. A biró egyéb foglalkozására ezáltal az eddiginél tágabb tér nyílik ugyan, de viszont az engedélyhez kölöltség által a közérdek az eddiginél erősebb védelemben is részesül. A biróra nem lehet sérelmes az, hogy a javaslat nem engedi, hogy az anyagi érdek által tisztán, látásában megzavart biró önmaga legyen bírája annak, hogy hivatalán kívül mivel lehet foglalkoznia. Az a fórum, amely e kérdésben dönt, az ő fegyelmi hatósága, rangban magasabb és legmagasabb birói állásokban lévő kartársakból álló tanácsok kellő érzékkel fognak birni a biró jogos vagyoni érdekei iránt, de egyúttal a birói állással járó honestas követelményei iránt is. Ami e javaslatban a bejelenlések körüli eljárást illeti, az alig szorul indokolásra. Elég az alábbiakra szorítkozni. A kétes bejelentésekre megszabott szóbeli eljárás, kapcsolatban a tárgyalás bizalmas (zárt) jellegével lehetővé fogja tenni, hogy az engedélyezés körül pro és contra figyelembe veendő összes körülmények kiderítlessenek és méltányoltassanak (4—6. §.). Az a körülmény, hogy az indítványozás jogát gyakorló főügyész (koronaügyész) érdemi indítványtétel előtt mindenkor az igazságügyminiszter véleményét is köteles megszerezni, kellő ingerenciát ad e fontos kérdésekben az igazságügyi kormányzatnak is (5. §.). A bizottság határozatait azért nem indokolja (6. §.), mert gyakran a bejelentő személyében, jellemében, hivatali és társadalmi magatartásában rejlő motívumok fogják arra késztetni a bizollságot, hogy egyeseknek ugyanazt az engedélyt megadják, amelyet mástól megtagadnak. A belső indokok tehát nem közölhetők a bejelentővel anélkül, hogy azok a legtöbb esetben, Őt igen kínosan ne érintenék. Viszont az indokolási kötelezettség a bizollságot is feszélyezné az elutasításokban. Az engedély helytelen megtagadása a bejelentőre, helytelen megadása pedig a közérdek szempontjából igen súlyos következményekkel járhat. A javaslat ezért ugyanazt a jogorvoslatot adja meg a bejelentőnek és a főügyésznek (koronaügyésznek), amely jogorvoslat a fegyelmi ügyekben az illető fegyelmi bíróság határozata ellen igénybe vehető (7. §.). A másodfokú elbírálásnál elégséges a/ ügynek előadása a felek felszólalási jogának bizlosítása mellett (8. §.). Az engedély visszavonását is lehelövé kell tenni, ha az engedély fellételei megváltoztak, a fél az engedéllyel visszaél, vagy ha az engedély utólag a közérdek szempontjából károsnak bizonyul (11. §.). A biró felügyeleti hatósága lesz rendszerint a visszavonás kezdeményezője, ha az engedélynek hivatali szempontból káros voltáról meggyőződést szerez. A visszavonás kérdésében a helyes határozat, hozatalát, ép úgy kell biztosítani, mint az engedély megadása körüli határozat alaposságát. Ezért az eljárás lényegileg ugyanaz. Természetesen legyeim, Vétség esetében a fegyelmi bíróságnak is meg kell adni azt a jogot bogy valamely engedélyt egyszerűség okából a fegyelmi büntető ítélettel is visszavonhasson. Hisz a fegyelmi bíróság és az összeférhetellenségi bizottság úgy is ugyanazokból a tagokból áll (10. §.). i Nevezetes biztosítéka a közérdeknek a 10. §. ama rendelkezése, amely az engedély nélküli foglalkozások űzését fegyelmi vétséggé teszi. A legnagyobb szigor szükséges pedig akkor, ha a biró rosszhiszeműen az engedély megtagadása vagy visszavonása dacára folytatja az illető foglalkozást. E súlyos és erkölcsi szempontból bírónál mivel sem menthető fegyelmi vétségnek kötelezőleg hivatalvesztéssel büntetése lehetetlenné fogja tenni a törvény kijátszását s e rendelkezés egyúttal alkalmas lesz arra, hogy elnémítsa az aggályokat az e javaslattal tervezett reformmal szemben. Az engedély megadásának és visszavonás állal vagy más módon megszűnésének a biró személyi táblázatában feltüntetése szükséges (9. §.). A személyi táblázatból ki fog lünni, hogy a biró mivel foglalkozik, hű tükre lesz az egyúttal az ő magánéleiének is. Erre azért is szükség van, mert ha az összeférhetellenségi bizottság a személyi táblázatból azt lálja, hogy a bejelentőnek már valamely más engedélye van, esetleg a hivatal érdekére való tekintette!" meg fogja tagadni az újabb engedély adását, amely engedély kölönben megadható volna oly bírónak, aki hivatalán kívül mással még nem foglalkozik. Fontos az is, hogy a biró áthelyezés vagy magasabb állásba előlépés esetén a már megadott engedéllyel csak akkor élhessen, ha újabb bejelentésre azt újból elnyeri (12. §.). Lehet ugyanis oly foglalkozás, amelyei pl. a lörvényszéki biró folytathat, míg a curiai biró már nem, vagy oly foglalkozás, amely az egyik székhelyen vagy egyik hivatali beosztásban akadálytalanul folytatható^ más székhelyen vagy beosztásban pedig nem. A 14. §. sorolja fel azokat a foglalkozásokat, amelyeket csakugyan fölösleges engedélyhez kölni. Az őstermeléssel, saját vagyonának kezelésével foglalkozó birói eltol nem szabad eltiltani. Ugyanez áll a tudományos és művészi alkotásoknak értékesítésére is. E §. honorálja a Tervezel ama rendelkezését is, amely azt célozza, hogy a biró politikai lap szerkesztője vagy kiadója ne lehessen. Fontos még a 17. §., amely megtiltja a bírónak, hogy ad hoc nyerészkedjék. Eszerint ugyanis a biró vagyoni juttatást mástól csak akkor fogadhat el, ha ez őt oly foglalkozásban (vagy állásban) illeti meg, amelyre előzetesen engedélyt nyert. A biró ne lehessen szerencsevadász, aki lecsaphat egy hirtelen keletkezett kedvező konjunktúrára s azon nyerészkedik. Ne fordulhasson elő oly esel sem, hogy a biró valakitől egyetlen egy munkára vagy más teljesítményre megbízást nyer s midőn azt elvégzi, akkor derüljön ki az, hogy az illető megbízónak nem az ellenértékre van szüksége, amelyet az ő teljesítményével szemben a biró nyújtott, hanem csak azt célozta, hogy a bírót lekötelezze azáltal, hogy valamely cselekményért őt jól honorálja.