Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

537 ez állal teljesen illuzóriussá van lőve s a\ gyakodat teljes radikalizmussal mutatja be az ilyen szabályozásnak végső konzekvenciáját, azt ugyanis, hogy legegyszerűbb dolog pályázatot sem hirdetni, senkit meg nem hallgatni, hanem a megüresedő állásokat meglepetésszerű gyorsasággal betölteni. Vissza kell tehát adni régi komolyságát a kijelölő eljárásnak a következő alapelvek szerint: A javaslattétel hármas kijelöléssel történik. A kijelölési és mellőzést indokolni kell. Háromnál kevesebb pályázó kijelölése csak azon az alapon történhetik, hogy nincs elég alkalmas pályázó. A kijelölésnél mindenekelőtt az arravalóság irányadó és a szolgálali idő csak másodsorban jön tekintetbe. Az arravalóság nagyobb foka csak abban az esetben nem előzi meg a szolgálati időt, ha az illető állás betöltésénél a kiválóság nem játszik különös szerepel és ha az adott esetben a szolgálati idő figyelmen kívül hagyása a móllányosággal ellenkeznék. Felsőbb birói, hivatalvezetői vagy tanácselnöki állások betöltésénél a kiválóknak minősíteti jelentkezőkel elsőbbség illeti és a javaslattételnél másokra csak akkor kerülhet sor, ba nem jelentkezett elég kiválónak minősített pályázó. Az igazságügyminiszler előterjesztése megléteiében rendszerint kötve van az elnöki tanács kijelölő javaslatához és a javaslatba hozott egyének egyikét kell kinevezésre javaslatba hozni. Ha azonban az igazságyügyi miniszter a birói állás betöltésénél a kinevezésre vonatkozó javaslattól fontos okból eltérni kíván, erről a szándékáról a kinevezésre vonatkozó tervének a közlése melleit a javaslattételre hivatott elnöki tanácsot értesíti és a tervbe veti kinevezés tekintetében az elnöki tanácsot meghallgatja. Ezután a miniszter az elnöki tanács ellenzése dacára is eltérhet a kandid áció tói, - köteles azonban éyenkint az országgyűlésnek jelentési tenni arról, hogy hány esetben (személyek megnevezése nélkül) és mily okból tért el a kijelölő bizottság javaslatától. Ugyancsak tegyen évenkinl a törvényhozásnak jelentést a miniszter arról is, hogy három hónapnál tovább hagyott-e betöltetlen ül birói állási s ha igen. mily okból. Ezzel a legtöbb esetben elejét lehetne venni olyan kinevezéseknek, amelyek a tárgyilagos bírálatot kiállani nem képesek. Ezen korlátok felállítása melleit a kormány kinevezési szabadsága és a birói autonómia összhangban érvényesülhet. A kir. curiai birói állások betöltése tekintetében azonban feltétlenül kötve legyen a miniszter az elnöki tanács kijelölő javaslatához akként, hogy a kandidált három jelölt közül az egyiket kinevezésre föl kell terjesztenie. Itt ugyanis már semmiféle más szempontnak nem szabad érvényesülést engedni, mint csak annak, hogy a legkiválóbb bírák jussanak a legfőbb birói székbe. Ennek megítélésére egyedül hivatott fórum a Curia elnöki tanácsa. A legfelső fokon megüresedett birói szék betöltése régi időkben is olyannyira ennek a birói testűiéinek a javaslalához tapadt, hogy pl. Mária Terézia idejében egy a Curia állal javaslatba hozott egyén megfelelőnek nem találtatván, nem neveztek ki attól ellekinlőleg mást egyént a -megüresedett birói székbe, hanem felhívták a Curiát más megfelelőbb egyén javaslatba hozatalára. A birói állások helyes betöltése szempontjából szükség van a bírák minősítésére is. E tekintetben a jelenleg fennálló ' szabályokat, amelyeket az erre vonatkozó rendelet tartalmaz, általában kielégítőknek találjuk. Igazságos szempontok szerint történő minősítés, kötelező pályázat kiírás és a kijelölő javaslatok kötelező ereje melleit a birói testületek közvetlen és hathatós befolyást nyernek a birói állások betöltésére, az állások betöltése ment lesz külső illegális befolyások érvényesülésétől s mindez végeredményben biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a birói állásokba igazán az arra hivatottak kerüljenek. Es ha ez úgy lesz, akkor nem kell majd félleni a birói kar színvonalát attól a másik reformtól sem, amelynek lényege felől szintén oly sokan vannak tévedésben, t. i. az automatikus időszaki helyi előlépés intézményétől. IV. Az időszaki helyi előlépés. Ha a külön birói státus megvalósítja :» bíróságok által gyakorolt államhatalmi funkciónak megfelelő különleges közjogi állásnak külsőleg is kifejezésre juttatását, ha a birói állások betöltése körül a birói testületek kötelező hatályú kijelölési jogának érvényre juttatása biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a bíráskodás hatalma politikai befolyások kizárásával elsősorban az arra hívatottak kezébe fog jutni, nem kevésbbé fontos kelléke az igazságszolgáltatás ftiggetlenítésének az időszaki helyi előlépés intézménye. Ez az inlézinénv csakúgy, mint a külön birói slálus nem új, hanem mindkét intézményt csupán az újabb jog törvények forgatták ki eredeti valóságukból. Mindkét intézménynek nem újból létesítéséről, hanem visszaállításáról van tehát csupán szó. A legideálisabb ítélkezés kétségkívül az volna, ha mint ez a német bíráknak néhány évvel ezelőtt indított mozgalmában is kifejezésre jutott és amint azt ((der deutsche Richten című munkájában Kade gyönyörűen kifejti, minden embernek minden ügyében rangban és fizetésben egyenlő bíró ítélkeznék. A bírónak ez az egyenlősítése volna egyúttal a leghathatósabb biztosítéka a birói teljes függetlenségnek. De minthogy ezen eszményi állapotnak megvalósulása elé a mi hazánkban szinte leküzdhetetlen pénzügyi akadályok gördülnek, be kell érnünk az elsőfokú bírák időszaki rangemelésével. Ennek az intézménynek alapgondolata nem új, mert hiszen már az országgyűlési irományok* 1869. III. kötet 268. oldalán található törvényjavaslat 13. §-a kimondja, hogy a bírák bizonyos idő elmultával a törvény erejénél fogva, amennyiben időközben nem lépnek elő, magasabb fizetésben részesítendők. A § indokolása szerint : «a bírák fizetésének megállapításánál a sokféle (okozat mellőztetett ; egyúttal azonban gondoskodni kellelt arról, hogy oly bírák, akik előléptetésben nem részesülnek, haladottabb korukban buzgó és becsületes hivataloskodásukért már a törvény rendeleténél fogva megjutalmaztassanak. Ezen intézkedés a bírák megnyugtatására és szorgalmuk buzdítására jótékonyan fog hatni)). A javaslat előlépés alatt a felsőbb bírósághoz kinevezési értelte, mert akkor ínég nem leheléit magasabb birói állás címét és jellegéi helyben adományozni. Az alapeszme azonban tényleg az volt, hogy annak az elsőfolyamodású bírónak javadalmazása, aki táblai bíró nem leheléit, helyben időszakonkint emelkedjék, még pedig a törvény erdejénél fogva. A minta erre is meg van Németországban, ahol ma már 16 államban a 3—5000 márka kezdőíizelésscl kinevezett Amis- és Landriehter magának a törvénynek ereje alapján, minden további kinevezés nélkül előlép bizonyos idő multával 2, 3, illetve 4 évenkint a magasabb fizetési fokozatba s végül a Iegmagasabba, amelj pl. Bréma és Hamburg városokban 10.000 márkát jelent. Az újabb törvényalkotások (1891 : XVII., 1007 : I.) ezt a helyes alapeszmét nálunk oda fejlesztették ki, hogy a helyi előléptetést a magasabb birói és ügyészi állás címének és jellegének adományozása útján valósították meg, de nem akként, hogy ez a törvény erejénél fogva időszakonkint, hanem a kormány tetszése szerinti időben I az újabb kinevezési ténye állal történjék. Ennek kellős káros kihatása volt: egyrészről meglazította a bírák függetlenségét, másrészről beoltotta ebbe a testületbe az ott addig nem ismert címkórság csiráját. Mert azelőtt csak az függőit a kormánytól, hogy kik neveztessenek ki valamely bírósághoz bírákká. Tehát pályáján legfeljebb három ízben került a bíró a kormánytól függő helyzetbe: amikor elsőfokú, majd amikor másodfokú, végül esetleg ha harmadfokú bíróvá nevezték ki. S minthogy az elsőfokú bírák nagy része nem jutott felsőbb bírósághoz, ez a kategóriája a bíráknak nyugodtan, a teljes függetlenség érzetével gyakorolhatta a birói hatalmat, nem kelleti éjeiében soha többé a kormány kegyét vagy pártfogását keresnie. Utóbb azonban anélkül, hogy azt a bíróságot, melynél működön, elhagyta volna, tehát csak helyben, négy ízben kerüli kinevezés alá: először, mikor albiróvá, másodszor, mikor Vili. fizetési, harmadszor mikor VII. fizetési osztályú bíróvá, nevezték ki s végül, amikor a táblabírói címet és jellegel kapta. Kézenfekvő dolog, hogy a helyi előlépésnek ez a szabályozása nem járult hozzá a birói függetlenség megerősítéséhez. De egyéb szempontból sem helyes a cím és jelleg adományozás rendszere, melyet a tervezel 55. §-á azzal vél javíthatni, hogy addigi állásában való meghagyással az elsőfokú bírót másodfokú, a másodfokú birói harmadfokú bíróvá akarja kinevezni. Ez az intézkedés, melyre nézve lényeges indokot a javaslat nem is foglal magában, semmi tekintetben nem állja ki a bírálatot. Jó törvény nem tartalmazhat oly kijelentést, amely a tényleges valósággal eljentében áll; a jó törvénynek tehát tartózkodni kell minden oly fogalom meghatározástól is, amely a valóságot nem fedi. Az első bíró mindaddig, ameddig emez állásában meghagyatik, első bíró marad, bárminő cím adományozásban* részesül is; első biró (járásbiró vagy törvényszéki biró) maradna tehát a lényleges valóság szerint akkor is, ha a törvény kimondaná, hogy ői valóságös rnasodbirónák kell tekinteni. Ugyanez áll az oly másodfokú (táblai bíróra is, akire nézve, a törvény kimondaná, hogy őt harmadfokú (curiai) bírónak kell tekinteni. A cím a bíráskodás (igazságszolgáltatás) érdekeinék szempont jából közömbös. A tervezel! cím és jelleg adományozás, mert lényegileg az 55. §. rendelkezése sem lenne egyéb, mint cím adományozással kapcsolatos helyi előléptetés sem azzal a demokratikus